Gondoltam először leírom,hogyan is indult ez az egész.
Régóta terveztem, hogy ki kéne menni valahova külföldre, és leginkább francia nyelvterületre szerettem volna, nyilván a francia nyelvtudásom miatt. De igazán nem néztem utána a dolgoknak...Aztán, a pesti munkám egyre jobban utáltam, de azt hiszem ezzel mindenki tisztában van, volt:)És akkor történt az értékelésem a cégnél, ami betette a kaput. De a sors kegyes volt hozzám, és azonnal megnyílt előttem egy másik kapu. Egyik barátnőm, Bara hívott egyszer azzal a hírrel, hogy látott egy hirdetést Várpalota ghetto city városi tv-jében, miszerint animátorokat keresnek a párizsi Disneylandbe.
Na több sem kellett, azonnal beadtam a jelentkezésem, nagyon megtetszett a dolog.Párizs,Disneyland,kell ennél több?:) Vagy sikerül vagy nem. Két hét múlva kaptam egy e-mailt,amiben leírták, hogy várnak szeretettel a meghallgatásra. JEEEEEEE:) Nagyon örültem neki, azt hittem már lekéstem a jelentkezéssel. Az "interjún" végül nem kellett semmilyen vicceset csinálni, táncolni, énekelni vagy ilyesmi, amire számítottam, angolul meg franciául viszont perfekt tudni kellett. Akik ott voltak rajtam kívül, mind fiatalok, lelkesek és kb. mindenki nagyon jól beszélte a nyelvet! Teljesen le voltam döbbenve, hogy mennyi ügyes, okos emberke jött ott össze, kissé el is szállt az önbizalmam:S Az interjú úgy éreztem jól sikerült, és bizakodóan vártam az eredményt.
Elég hosszas, két heti várakozás után végre megírták ,hogy sikerült, és várnak szeretettel!!!! Éljeeeeeen. Én annyira örültem ennek, hogy el sem hiszitek. Végre megteszem azt a lépést, amire már régóta vágytam, nem ragadok le egy helyen, és szerencsét próbálok a nagyvilágban:D Párizstól nem messze fogok élni és dolgozni, szuper lesz!!!
A munkakezdést én kértem június közepére, hogy addig még szépen elrendezzek itthon mindent, és utána mehessek ki. A szerződésemet így is kaptam meg postán, miszerint jún.15-ével hivatalosan is Disney dolgozó leszek!!!
Még az interjún összeismerkedtem Timivel, aki már április elején tudott kezdeni, így tudtam, hogy lesz egy ember, akitől majd kaphatok pontosabb információkat, mégis mi vár rám kint. Ennek nagyon örültem ,mert mégiscsak lesz ott már valaki, mire én megyek.
A felmondásom után két hetet hagytam magamnak, hogy mindent szépen elrendezzek, és nyugodtan mehessek ki. Az a két hét, fantasztikus volt:) Nem kellett mennem dolgozni!!!! Igaz két héten át kb. egy perc nyugtom nem volt, mert kapásból nem tudom hány napig takarítottam, pakoltam, szortíroztam (Pestről hazaköltözve rengeteg cuccom, ruhám, mindenem volt), de én azt is nagyon élveztem!
Az utolsó pillanatig vásároltam, és járt az agyam, mit kell még vinni magammal. Nagyon nehéz azt átgondolni, hogy majdnem 3 hónapra mégis hogy pakoljon be az ember, mit vigyen és mi maradjon itthon. Amúgy egyáltalán nem izgultam még az utolsó éjszakán sem, talán mert fel sem fogtam, hogy valóban megyek ki:D:D Valóban bevállalom azt, hogy 25 évesen nekivágok a nagyvilágnak tök egyedül:)
És végezetül íme egy kis ízelítő Disneylandből:
Régóta terveztem, hogy ki kéne menni valahova külföldre, és leginkább francia nyelvterületre szerettem volna, nyilván a francia nyelvtudásom miatt. De igazán nem néztem utána a dolgoknak...Aztán, a pesti munkám egyre jobban utáltam, de azt hiszem ezzel mindenki tisztában van, volt:)És akkor történt az értékelésem a cégnél, ami betette a kaput. De a sors kegyes volt hozzám, és azonnal megnyílt előttem egy másik kapu. Egyik barátnőm, Bara hívott egyszer azzal a hírrel, hogy látott egy hirdetést Várpalota ghetto city városi tv-jében, miszerint animátorokat keresnek a párizsi Disneylandbe.
Na több sem kellett, azonnal beadtam a jelentkezésem, nagyon megtetszett a dolog.Párizs,Disneyland,kell ennél több?:) Vagy sikerül vagy nem. Két hét múlva kaptam egy e-mailt,amiben leírták, hogy várnak szeretettel a meghallgatásra. JEEEEEEE:) Nagyon örültem neki, azt hittem már lekéstem a jelentkezéssel. Az "interjún" végül nem kellett semmilyen vicceset csinálni, táncolni, énekelni vagy ilyesmi, amire számítottam, angolul meg franciául viszont perfekt tudni kellett. Akik ott voltak rajtam kívül, mind fiatalok, lelkesek és kb. mindenki nagyon jól beszélte a nyelvet! Teljesen le voltam döbbenve, hogy mennyi ügyes, okos emberke jött ott össze, kissé el is szállt az önbizalmam:S Az interjú úgy éreztem jól sikerült, és bizakodóan vártam az eredményt.
Elég hosszas, két heti várakozás után végre megírták ,hogy sikerült, és várnak szeretettel!!!! Éljeeeeeen. Én annyira örültem ennek, hogy el sem hiszitek. Végre megteszem azt a lépést, amire már régóta vágytam, nem ragadok le egy helyen, és szerencsét próbálok a nagyvilágban:D Párizstól nem messze fogok élni és dolgozni, szuper lesz!!!
A munkakezdést én kértem június közepére, hogy addig még szépen elrendezzek itthon mindent, és utána mehessek ki. A szerződésemet így is kaptam meg postán, miszerint jún.15-ével hivatalosan is Disney dolgozó leszek!!!
Még az interjún összeismerkedtem Timivel, aki már április elején tudott kezdeni, így tudtam, hogy lesz egy ember, akitől majd kaphatok pontosabb információkat, mégis mi vár rám kint. Ennek nagyon örültem ,mert mégiscsak lesz ott már valaki, mire én megyek.
A felmondásom után két hetet hagytam magamnak, hogy mindent szépen elrendezzek, és nyugodtan mehessek ki. Az a két hét, fantasztikus volt:) Nem kellett mennem dolgozni!!!! Igaz két héten át kb. egy perc nyugtom nem volt, mert kapásból nem tudom hány napig takarítottam, pakoltam, szortíroztam (Pestről hazaköltözve rengeteg cuccom, ruhám, mindenem volt), de én azt is nagyon élveztem!
Az utolsó pillanatig vásároltam, és járt az agyam, mit kell még vinni magammal. Nagyon nehéz azt átgondolni, hogy majdnem 3 hónapra mégis hogy pakoljon be az ember, mit vigyen és mi maradjon itthon. Amúgy egyáltalán nem izgultam még az utolsó éjszakán sem, talán mert fel sem fogtam, hogy valóban megyek ki:D:D Valóban bevállalom azt, hogy 25 évesen nekivágok a nagyvilágnak tök egyedül:)
És végezetül íme egy kis ízelítő Disneylandből:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése