Halál unalom a parkban, ugyanakkor mozgalmasan eltöltött szabadidő:)

Kihalt a párizsi Disneyland. De tényleg. Ez nem vicc. Hihetetlen is egyben:) Mondták nekem anno, h ez a január környéke elég gáz lesz, de nem hittem volna, h ennyire. A karácsonyi és nyári 50ezres látogatottsági számok mellett most örülünk, ha a 10ezret eléri a vendégek száma. Persze nem azt akarom, h olyan sokan legyenek, mint akkor, mert az kegyetlen volt. Valahogy a kettő közötti arany középutat lenne jó megtalálni:) Persze, álmodok szépeket mi?:)
Annyira nincs mit csinálni, h az már félelmetes. A babakocsikból örülünk, ha két sor kimegy (a 7-ből)! A floor-on nincs mit rendezni, mert tömve van az egész és mivel vendég sincs, így nem is fogynak az áruk, nincs mit utánpótolni. Állunk, csak állunk, unatkozunk, dumcsizunk. Kegyetlen. Higgyétek el nekem, ez sem jó. Mert a kasszát pl nem hagyhatod el, más zenét nem hallgathatsz, csak azt az őrjítő szokásos Main Street-es dallamot. És a legrosszabb, h sokszor egy helyben állsz sokat, minek következtében egy idő után úgy érzed, h a lábaid már egy tonna súlyt nyomnak. Komolyan, kezdtem megijedni, mert ilyet én még sosem éreztem! Tudjátok, volt anno az a reklám, amiben a hölgynek a lába elkövesedett a sok állástól. Na, én mostanában úgy éreztem sokszor:S Így előfordult, h nekiálltam gyakorlatokat csinálni egy helyben, h kicsit átmozgassam a tagjaim:)
Volt,h elkezdtem rajzolni!! Jó móka, legalább múlik az idő:) Elő is jött a kreatív oldalam...és álmodoztam, milyen jó lenne egy rajz vagy tánciskolába otthon beiratkozni:)
Ha véletlen betéved hozzánk egy vendég, akkor ujjongunk, és kinyaljuk a kis feneküket, mert legalább van vmi esemény:D Döbbenet nem?:)
Másik dolog, ami miatt izgulnom kellett minden nap, h ne küldjenek haza előbb, mivel nincs mit csinálni. Ugyanis, rendszeresen zárásra voltam beosztva, ami azt jelenti, h későn kezdesz, de későn is végzel. A mi butikunkban a park bezárása után még 3 órával kell maradni. Nyáron ez logikus, mert tényleg nagyon sok munka van nap végén (floor rendezése, babakocsik begyűjtése a park területéről, szemetesek kiürítése stb.). Ilyenkor viszont, amikor alig bérelnek babakocsit, és nincs vendég sem, 3 óra rengeteg és fölösleges. Előfordult, h haza kellett mennünk egy órával előbb, és ez egyben azt is jelenti, h te elvesztesz egy óra munkabért!! Mert hiába nem akarsz menni, nincs mit csinálni, menned kell. És nem ám fizetik neked.
A ciki ebben az, h egyszer még ok, belefér, nem halok bele abba a 9 euroba. De, ha minden nap zárást csinálok és esetleg minden nap haza kell menni, az nekem már kb. 5-ször 9 euro lett volna, ami már rengeteg pénz! Egyik kollégámtól, mikor panaszkodtam neki, h mennyi zárást csinálok majd, és félek, sokszor kell előbb hazamennünk, megtudtam, h nem is kötelezhetnek minket arra, h hazamenjünk!!! Na ezen felbuzdulva én először kértem az egyik team leadert (aki nem túl kedves), h ne kelljen már annyi zárást csinálnom, variálja át másokkal kicsit (nem nagy dolog amúgy nekik!), erre közölte velem, h szüksége van rám, nem tud mit tenni. Na ez egy hatalmas kamu a részéről, mert neki aztán oly mindegy, h kit rak be estére...Sebaj, én meg közöltem vele, ha esetleg előbb kell hazamenni, én nem megyek, hanem inkább átnézek másik butikba, segítek ott. Mondta ok. De hála a jó égnek megúsztuk a hetet előbb hazamenetel nélkül, sőt többször jól is jártunk ,mert egy beletojok, de jófej team leaderrel zártunk mindig, aki volt, h elengedett minket egy órával előbb is, úgy, h fizetik!! Na igen, ennyin múlik, h melyik team leader emberséges, és melyik szenya...

Többször elgondolkoztam én is azon, vajon jó döntést hoztam-e azzal, h hazamegyek. De szerencsére nap mint nap megerősítenek ebben a melóhelyen. Ugyanis, az elmúlt időben ugye elég enyhe idő volt, sokat esett az eső, így a külső bódék nyitva voltak rendszeresen. És persze ki töltötte ott mindig a legtöbb időt? Hát persze, h Ágika:) Azért az ok,h 3 fok a decemberi hidegekhez képest már nem számít olyan kevésnek, na de amikor egy órát kell állnod egy helyben kint, az már ciki! És akkor még késve is érkezik a váltás, na az már több a soknál. Többször előfordult, h mikor én mentem váltani vkit, persze, h időben mentünk, amikor viszont értem kellett jönni, volt, h fél órát is késtek ! Köszönjük szépen!!!! Fagytam egy párszor kint...Ez nem fog hiányozni azt hiszem:)
A szokásos hivatalos ügyek intézése továbbra is borzalmas. Ez sem fog hiányozni. Legutóbbi történet, a csomagom, amit még otthoniak küldtek nekem anno...Rengeteg idő és izgulás után végül a csomag egy másfél hónapos utazás után hazaért. Éljeeeeeeeeen!! Csak éppen a 12ezres feladási díj úszott, a benne lévő élelmiszerek pl, szépen megromlottak, a karácsonyi ajándékomat nem kaptam meg, az a sok aggódás és idő...Otthon már elindították a reklamációs folyamatot tesómék, de a probléma, h hiába ott fizették ki a feladási díjat, egyértelműen nem a magyar posta hibázott, hanem a francia. Így elhatároztuk, h nekem is mindenképp jó, ha reklamálok itt is hivatalosan. Készülök erre már egy ideje, hisz egy ilyen még otthon sem túl egyszerű folyamat, nemhogy itt kint Fro-ban külföldiként...Amúgy a postán én azóta már 5-ször jártam, mikor még nem ért haza a csomag, és nem tudtuk, hol is van. De rendszeresen leráztak, hiába voltam határozott...
Most segítséggel érkeztem, Réka és a francia pasija társaságában! Előtte megírtunk egy panaszlevelet, amiben részletezem a történteket, majd kitöltöttem egy formanyomtatványt is, amit postán kell elküldeni a társaságnak. De mindemellett én másik személyes panaszt is szerettem volna jegyzőkönyveztetni a postán hivatalosan! Megérkeztünk, én azért izgultam, h tudjam úgy előadni magam, mint akár magyarul...Ügyes voltam, mondta Réka is, olyan határozottan mondtam el, mi van, ahogy azt kell. Mégsem jártunk sikerrel....A "kedves" hölgy (elátkoztam azóta már párszor) elküldött minket egy szomszédos faluba, miszerint ott a postai elosztó központ, ott kell a reklamációt tenni. Hittünk neki. Nem kellett volna. Mázlimra kocsival voltunk, különben egy órámba telt volna oda elmenni busszal, meg gyalog!!! Ott közölték velünk, h a csomagom nem is járt náluk, mert ők a posta, az én pakkomat pedig a Chronopost intézte!!! Ez itt Fro-ban egy külön szervezet, elvileg extra szolgáltatásokkal, gyorsabb, és drágább is. Ergo, kiderült, h. a rendes néni úgy elküldött minket egy teljesen semleges helyre,h csak na!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ezek után kedvem lett volna visszamenni, és okkal leordítani a fejét...de mivel Rékáékkal voltam, az ő pasija kocsijával, nem akartam már még egy szívességet kérni....
És a történet itt le is zárult:( Mert én ennél többet már nem tudok tenni!!! Elküldtem a hivatalos panaszt levélben ennek a Chronopostnak, de személyesen sajnos nem jött össze a reklamáció, pedig ott volt velem másik két ember, és egyik közülük francia...No comment tényleg. És ez itt így megy. Külföldi vagy, kihasználják, letojnak, elküldenek, úgysem érted, úgysem ismered a rendszert...Igen kedves nem?
Beszéltük ezt sokszor többiekkel, h tényleg ez van. Itt meg kell tanulnod leordítani a másik fejét, különben nem érsz el semmit!!! Nem hittem volna, mert nálunk otthon azért nem így megy. Otthon ha támadással kezdesz, esélyed sincs. Itt ha el akarsz érni vmit, erőszakosnak és durvának kell lenni:S És nem csak a külföldiek mondják ezt, maguk a franciák is. Mert lusták, vagy én nem tudom. Nem szeretnek dolgozni. sem segíteni...Ez van. ezért is megyek innen:D

Benne van már a zabszem a kis fenekemben:D Nagyon várom, h hazamenjek. Nyáron nem akartam, sőt visszavágytam, most teljesen máshogy van:) Alig várom, h a kis szobámban legyek, egyedül!, bűzmentesen!!!!!,nyugiban, láthassam a családot, a barátokat....Készülök már haza! Vettem egy plusz nagy bőröndöt, talán már írtam is, mert annyi cuccom van.
De azért mielőtt végleg elhagyom Fro-t, igyekszem kihasználni az utolsó lehetőségeket. Szinte minden nap megyek vhova, még munka után is. Múlt héten az első szabadnapomon a reggeli kötelező bevásárlás után bementem Párizsba!!! Imádom Párizst, nem lehet nem szeretni:) A kedvenc helyemre mentem, a Montmartra!
Még a hideg ellenére is imádtam. Hiába, a Montmartre az a Montmartre:D Micsoda nagy mondás nem?:)
A kis utcácskái, a kerület hangulata, az énekesek a Sacré Coeur előtt...

A képek azt hiszem magukért beszélnek!!

Eiffel-torony a Montmartról

Sikerült végre beszereznem a hőn áhított "J'adore Paris-Imádom Párizst" pólót, valamint a többi apróságot, amit viszek haza ajándékba is, meg magamnak is otthoni dekorációnak.
Másnap szintén nem unatkoztam, bementem utoljára  parkozni! Egyedül, mert nem jött velem senki, de engem ez nem zavart:) Mivel pénteki nap volt, hétköznap, szokás szerint kevés ember, az eddigi legkevesebbet kellett várnom a kedvenc attrakcióimra. Egymás után hullámvasutaztam, zuhantam, átfordultam, majdnem elrepültem az ég felé, majd ettem egy jót:D
Estére pedig megszerveztem egy közös programot a többiekkel. Buffalo Bill show, amit már nyáron láttunk egyszer. Lovas, indiános, közben zabálós, cowboy kalapos mulatság. Végre együtt volt a banda, mindenki eljött Adri kivételével (ő dolgozott, de nem bánta), Ági a barátjával, Zoli, Réka és pasija, valamint jómagam. Íme a csapat:

A törzsfőnökkel:)

Gusztustalanok vagytok lányok!!

Az előadás után pedig elmentünk a szomszédos Billy Bob-ba ropni egyet. Ott már nem volt olyan fergeteges a hangulat, de azért azt elmondhatom, h én egy eseménydús, jó napot zártam:)

A következő 4 munkanap mindegyike után mentem vhova. Szombaton ismét buli a Billy Bob-ban, következő két nap pedig minden este Adriékhoz mentem egy kis csevegésre. Hiába, ha hazamegyek, már nem fogjuk sűrűn látni egymást, ki kell használni az utolsó lehetőségeket. Sőt, egyik nap még meló előtt Jessicába is elnéztem, hátha találok kincseket...persze, h nem üres kézzel távoztam:) Egyszerűen nem tudok ellenállni a cuki plüssöknek és félelmetesen olcsón talált hűtőmágneseknek, vagy épp tollaknak HIHI

A tegnapi és mai az utolsó két szabadnapom. Tegnap voltunk a postán, és írtuk meg a levelet együtt, utána pedig bánatomban belevetettem magam egy nagy shopping-túrába. Ugyanis jan.12-e óta itt ismét hatalmas leárazások vannak!! Fro-ban minden évben kétszer van -de akkor tényleg nagyon nagy- leárazás. Első napokban már voltam, de akkor vhogy nem találtam semmit, meg a hatalmas tömegnyomortól is rosszul voltam. Most viszont nem tudom miért, elkapott a láz:D És vettem egy pár dolgot, persze iszonyat olcsón!!!! Tényleg döbbenetes akciók vannak, ugyanis most már a 3-ik periódusban járunk. Első körben ált-an 50%, most meg már rájött újabb 20 és 20%. Itt így szokás. Nagyon jó szokás, hozzá kell tennem:):) Mert nem azok a kamu leárazások, mint nálunk otthon, hanem ezek valóban ilyen olcsón kapható áruk.
Boldogan tértem haza a sok zsákmánnyal...mikor azonban majd pakolom be a cuccokat, és rádöbbenek, micsoda súlya lesz annak...már nem biztos, h olyan boldog leszek:D:D Szerintem a bugyimból csorogni fog a víz, mire hazaérek a kétszer 20 kilos bőrönddel:D

Most pedig idő van, mennem kell. Utoljára Párizsba!!! Búcsúzni a várostól, amiből még alig láttam valamit:( De még visszatérek, ebben biztos vagyok!:)

Számolom a napokat, már nincs sok!!!! 4 munkanap, és aztán megyek HAZA!!

Kalózkodás

Ma ismét transzferáltak. Először mérges voltam, de aztán megtudtam, h a kalózokhoz kell mennem:) Jupíí
Discoverylandben található a Pirates of the Caribbean (Karib-tenger kalózai) attrakció, emellett van a hasonló témára épült butik, ahol nekem ma dolgozni kellett.
Szerencsére elég kedvesen fogadtak, nem volt semmi rossz dolog, elején picit unatkoztam, de utána megérkezett a sok-sok vendég, így volt munka bőven. Van egy kinti standja is a boltnak, de a rutinomnak köszönhetően a vastag polár pulcsit mindenhova magammal viszem, így a szabad levegőn sem fáztam, meg az utóbbi napokban amúgy is nagyon meleg volt errefelé, 10-15 fok!!! Tiszta tavasz érzésem van emiatt, pedig ez nem normális, hisz tél vaaaaan:)
A legjobban az egészben a kosztümöt kedveltem, íme, készítettem néhány fotót magamról most nap végén. Tudom kicsit béna, h magamat fényképeztem a tükörben, de senki nem volt ott, akit megkérhettem volna:)

 Oldalról, csak hogy lássátok a ruci szabását, milyen csini:)

Nagyon vagány:):)

Valamint egy kép a kabát nélkül:

Olyan kis csini kalózlány vagyok nem?:D:D:D És szerény is tudom HIHI

Ha már a kosztümöknél tartunk, ezidáig nem mutattam képet a saját butikom kosztümjéről. Most bepótolom a lemaradást (épp időben nem?:)).
Voila a Strollers butik kosztümje nagykabátostul:

A kabát miatt a többi ruhából sok ugyan nem látszik, másik képem meg nincs, de sokat nem vesztetek vele:D A kollekció piros és sötét kék színekből áll, mint sejthetitek:)

És van egy utolsó kosztüm, mikor a Stúdióba vagyunk transzferálva (ott is van Strollers butik ugyanazokkal a babakocsikkal, mint a fő parkban), ez is hozzánk tartozik, de ide csak ritkán osztanak be szerencsére! Miért is? Mert a Stúdióban semmi fűtés nincs, a bolt ajtaja totál nyitva, és a babakocsi adó résznél is nulla fűtés, ergo egész nap kint fagysz:) Meg legtöbbször itt halálra unja magát az ember, mivel a Stúdióba kevesebb látogató jön ált-an.

Tehát a ruha kabát nélkül:

Ez csinibb, mint a mienk, csak a nadrág van kissé elszabva:D Konkrétan, amit itt a képen viselek 40-es méret:D:D Igen, ne csodálkozzatok, itt Disneyben a méretek néha elképesztőek:) 38-as ing épphogy rám jön, a nadrágból a 40-nél kisebb még az én derekamra is miniatűr (pedig tudjátok,h nem vagyok egy nagydarab:):) ). Szóval néha beletelik jó pár percbe, mire az ember megtalálja a nagyjából elfogadható méretet magának:)

Következő kép pedig a nagykabátos verzió:

Kéretik nem röhögni az idétlen piros satyek miatt:) Mindenki ilyet hord, vagyis ezt a típust, csak max. más színben, eszméletlen béna, mintha vmi kis manók lennénk:)
A kabátot viszont jobban preferálom a mi kékünknél, nem is olyan nehéz és jobb a szabása is.


Véget ért mára a divat bemutató:) Ha leszek még transzferálva (bár nagyon azért nem szeretnék), és vmi érdemleges új kosztümbe bújhatok, majd azt is megmutatom nektek:)

Addig is:

Astala Vista...Bye bye, Arrivederci -ahogy végződik a színpadi show:)

Ünnepek a Disneyben

Panaszáradatom előtt legutóbbi beszámolómban még arról írtam, mikor itt volt nálam Eszti barátnőm. Nos a 2 felhőtlen napot követően visszatértem a munkás hétköznapokba.
Szabadnapjaimon folytattam a hivatalos ügyek intézését -mert ezekre csak ekkor van időm-, többek között elküldtem az összes létező papírt és dokumentumot ahhoz, h megigényelhessem a lakhatási támogatást, a KAF-ot. Ezt itt Fro-ban a 28 év alatti fiatalok kaphatják meg és bizony elég jó kis támogatás. Dec. elején küldtem el a papírokat és most január elején kaptam egy paksamétát tőlük. Izgatottan bontottam ki, mert azt reméltem, már a számomra megállapított összeg fog benne szerepelni:) Na igen, nagyon naív gondolat volt ez:) A levélben az összeg helyett az szerepelt, h mit kérnek még az igényléshez: ilyen dokumentum, olyan...bla bla...Na mondom erről ennyit. Ugyanis én már megyek haza és ha még csak itt tart az ügy, valószínűleg már nincs értelme tovább levelezgetni velük. Ma azonban a recepciós kedves nénitől megkérdeztem, h mik a teendők ebben az esetben, mikor már elkezdtük a foly-ot, de visszatérek a hazámba és ki tudja, mikor jövök vissza legközelebb. A néni biztatott és azt mondta, folytassuk csak, szerinte még így is utólag megkaphatom a pénzt otthon is. Hű mondom, ez igen szép elgondolás:) Fel is akartuk hívni őket, h érdemes-e tovább menni az ügyben, de ma sajnos nem dolgoztak. Így még semmi sem biztos, de én bízom benne, hátha. A napokban kiderül, majd megpróbáljuk újra hívni őket és akkor már pontosan meg tudjuk kérdezni, mégis mi a teendő.

Jártam még decemberben fodrásznál is. Val d'Europe-ban van egy fodrász szalon, ahol bejelentkezés nélkül 20 euroért (olyan 5500 Ft) levágják a hajad. Otthoni kis vidéki árakhoz képest elég drága és ebben csak egy szimpla hajvágás szerepel. Mikor végén kérdezem a csajt, ki tudná-e vasalni nekem, ahogy otthon is szoktuk, azt mondja, az újabb 10 euro lenne:D:D Micsodaaaa, egy sima vasalás?:) Mondtam, ok nem gond, majd én otthon azt megcsinálom. HEHE Amúgy a kiscsaj nem volt annyira ügyes, de legalább csökkentette a loknijaim hosszát!
Itt Fro.-ban a szolgáltatások nagyon sokba kerülnek. Nem is mentem azóta újra fodrászhoz:) Most már kibírom hazáig és ott majd az én Brigikém levágja úgy nekem, ahogy szokta és még ki is vasalja pluszban!!

Télapó:


A franciák nem ünneplik a Télapót...Így hát, nem h nem érkezett semmi a csizmácskámba...de még Mikulások tömkelege sem lepte el dec.6-án az utcákat és boltokat. Hiányzott is rendesen. Nem tudják ezek, mi a jó. Igaz, h én a napi parádéban minden nap láthattam Télapót, de az mégsem az igazi...
Jövőre Télapózni akarok az tuti!!!!!!!!!!!!!!!

December következő napjaiban megérkezett ismét a hó a régióba, elég nagy mennyiségben. Mint előző bejegyzésemben írtam, ez többször megnehezítette az életünket, ugyanakkor én szerettem, mert gyönyörű volt, és örültem neki, h végre látok havat és végre tél van! Igaz sokszor hamar el is olvadt, de aztán mindig jött az utánpótlás. A hó miatt a szabadnapokat is itthon töltöttem, mivel se busz, se vonat nem közlekedett, így sok megoldás nem maradt:) De szerencsémre nekem vhogy mindig jól jött ki a dolog, sosem maradtam kaja nélkül, és a legnagyobb zuhogó hóban meg pont szabadnapom volt.

A gyönyörű havazás ellenére én mégis egyre mélyebb depresszióba zuhantam...ugyanis közeledtek az ünnepek, a Karácsony!!!
Soha nem hittem volna, h ennyire meg fog viselni az egész...:S Már jóval 24-e előtt hiányzott minden. Hiányzott a kis szobám, az, h szépen feldíszítsem, hiányzott a készülődés, a veszekedős favásárlás anyuval, a család, az otthoni tv-ben vetített minden évben leadott gagyi karácsonyi filmek...egyszóval: MINDEN!!!
Itt az appartmanban a lányokat vhogy egyáltalán nem hatotta meg az egész. Én gondoltam rá, h esetleg vehetnénk egy kis fát, vagy legalább díszeket tegyünk fel a szobákba, de ők, semmi:( Én meg mivel már akkor tudtam, h hamarosan hazatérek, nem akartam vásárolni mindenféle dolgot fölöslegesen, amit utána nem tudnék hova tenni. Így a lakás ugyanolyan hétköznapi volt, mint általában:S Semmi kari hangulat, semmi az ég egy adta világon:(
Persze Disneyben már október óta Karácsony volt, de az más, az nem érdekelt. Én a saját környezetemben szerettem volna ünnepi hangulatot.
Kaptam képeslapot mamukától, tesómtól, meg két barátnőmtől is, én annyira örültem nekik, ki is raktam mindegyiket a hűtőre meg asztalra, h legalább az emlékeztessen egy kicsit arra, közelednek az ünnepek:) Krinya még egy cuki általa üvegfestett kis angyalka hűtőmágnessel is meglepett!!!!

Hogy kárpótoljam magam a hangulat miatt, dec. 15-én -szabadnapomon- elmentünk Zolival Párizsba megnézni a nagy karácsonyi vásárt.

Maga a vásár a Champs-Élysées-n volt, a 4 sávos út két oldalán hosszan elnyúlva. Őszintén szólva egy kissé csalódást okozott, mert vhogy egyáltalán nem volt meg az az igazi hangulata, aminek kellett volna. A legtöbb standnál különböző kajákat árultak, a maradéknál pedig nagyon gagyi dolgok voltak. Bizton állíthatom, h a budapesti Vörösmarty-téri karácsonyi vásár közel s távol viszi a pálmát, nem hiába érkezik oda minden évben több ezer turista!!!
Azért mi jól elvoltunk, ittunk jó kis forralt bort, amire szükség is volt a nagy hidegben:

én méreg drágán ugyan, de megérdemlem címen, fini sült gesztenyét ettem, valamint nagy meglepetésünkre találtunk egy magyar standot is, ahol igazi kürtős kalácsot árultak!!!!:

Jól elbeszélgettünk az eladókkal, mesélték, h a franciáknak persze fogalmuk sem volt arról, mi is lehet ez az étel. Sőt, volt, aki azt hitte, h karkötő, legtöbben azt nem értették, miért üres és nincs megtöltve semmivel. No comment:):) Annyira buták ezek gyerekek:)
Természetesen mi is vettünk egyet, nagyon jól esett:D NYAMM

Zabbantjuk a finomságokat: Zoli kezében a kürtős kalács, nálam a sült gesztenye

Nagy örömömre pedig, mivel korán sötétedett, így elkészülhetett végre a kötelező kép is az este gyönyörűen kivilágított Eiffel-toronnyal:

Zárókép, a karácsonyi fényárnyban úszó Champs-Élysées:

Jó kis nap volt ez, szükségem volt rá nagyon!!! Ettünk, ittunk, vásároztunk, Eiffel-tornyoztunk, majd hulla fáradtan, de élményekkel teli tértünk haza:)


 24-e előtt szinte minden nap esett a hó, én pedig megállás nélkül dolgoztam:( Disneyben nincsenek ünnepek, nincs szabadság, főszezon, rengeteg turista, meló van ezerrel!! Annyit kérhettem, h a két szabadnapomat mikorra szeretném. Én 23-24-ét jelöltem be, és szerencsére meg is kaptam őket. Előtte viszont kemény 6 napot melóztam!! Nem hittem, h túlélem...A park tömve volt turistákkal. Akármilyen hihetetlen is, de nagyon sokan jöttek el erre az időszakra. Én nem akartam elhinni, h ennyi ember van, aki ahelyett, h otthon, pihenve és a családdal töltené az ünnepeket, eljön a Disneybe, ahol hideg van, esik a hó, a legtöbb attrakció emiatt zárva, a karakterek nem tudnak kijönni stb...De mégis...Idióták véleményem szerint! Volt olyan nap, h a nagy hó miatt szinte minden zárva volt az éttermeken kívül, előadások, parádék természetesen eltörölve, mivel életveszélyes a közlekedés, vagy a színpadon táncolás ilyen körülmények között, és gondoljátok el, h vkik kifizették a méreg drága belépőjegyeket kb. a semmire:) Gratulálok nekik:)

Eljött végre a várva várt két nap!! 23-án szintén zuhogott a hó, így én már nem mentem boltba, mert busz nem járt. Zoli még reggel bement Párizsba, meg utána boltba is, így a következő napi sütéshez főzéshez még be tudott szerezni pár alapanyagot. Hősiesen cipelte haza a pakkokat a hóviharban:S Én pedig itthon kényelmesen néztem a meleg szobából a havazást, és közben persze tiszta depi voltam:( Beszéltem otthoniakkal telón, és anyu ekkor adott egy nagyon jó ötletet a karácsonyi menüt illetően.
24-n estére ugyanis megbeszéltük a magyarokkal, h együtt fogunk karácsonyozni, eszünk, iszunk és jól érezzük magunkat:)
Zoli, én és Réka szabadok voltunk aznap, Petra és Adri pedig melóztak, de estére ők is befutottak.
Én már előre kitaláltam, h estére elkészítem a specialitásom, a sajtos rudat!! Minden karácsonykor csinálunk ilyet tesómmal otthon, így idén sem maradhatott ki. Zoli egy másik sütit tervezett. Mondtam neki, mivel szerencsére senki nincs aznap nálunk itthon, jöjjön át, és süssünk-főzzünk együtt. Mivel náluk amúgy is olyan mocsok van az igénytelen lakótársai miatt, h ott képtelenség lett volna bármit is alkotni.
Megérkezett a hatalmas pakkokkal, majd nekiálltunk a menünek:) Beraktunk kari zenéket, én csináltam az én sütim, ő meg az övét. Nagyon jól elvoltunk, és végre érezhettem kicsit a készülődés hangulatát!! Bár a sajtos rúd elkészítése ilyen kőkorszaki körülmények között minden eszköz nélkül enyhén szólva nehézkes volt, de Ágika megoldotta: pohár volt a sodrófa, túró helyett találtam a boltban vmi hasonlót (mivel a franciáknál még ez sem létezik!!!), izgultam is, h jó legyen.
Sütigyártás után következett a főétel, amit anyu ajánlott: tejszínes csirke. Nagyon egyszerű és isteni finom. Nálunk otthon mindig ez a menü szenteste.
Először csináltam életemben, de annyira egyszerű tényleg, h ezt elrontani sem lehet:) És persze mindenki imádta!!!:)
Gyorsan elszaladt az idő, így kapkodás volt rendesen, mintha csak otthon lettem volna:) A családdal még egy kis skype, mindenki ott volt együtt, mama, papa, gyerekek...csak én nem:(
Aztán mentünk át Adriékhoz. Hozzájuk szerveztük meg a bulit, hisz ők együtt laknak Rékával, és ők vettek fát is, amit szépen feldíszítettek, az egész lakást kidekorálták, nagyon jó lett, igazi karácsonyos feeling.
Nem sokkal 9 után sorra befutottunk:) Réka már otthon volt, majd érkeztem én, Zoli, Petra, és végül Adri is megérkezett melóból.
Megterítettük az ünnepi asztalt, íme a Boiserie karácsonyi menüje á la magyarok:

Középen az én kis tejszínes csirkém, mellette Adri kaszinó tojásai, husika by Réka, borsósaláta vagy mi, azt is a lányok készítették, valamint fent látható Petra híres levese:D Na ennek külön története van:) Mikor megérkezett Petra, nagyon titkolta, mit is hozott meglepinek. Én tudtam, h húsleves lesz, többiek nem. Persze nem az igazi husilevesre kell itt gondolni, hanem jó kis leveskockából és tésztából készült finomságra, de Petrától ez is hatalmas teljesítmény:D Azonban, egy kis figyelmetlenség miatt (anyujával beszélt telón, miközben készült a nagy mű) kissé több tészta került a levesbe, mint kellett volna. Így amikor Petra leemelte a fedőt, és megmutatta végre nekünk a nagy művét, haha, hát jót nevettünk:) Ugyanis nem egy húsleves szerű vmi volt a lábasban, hanem inkább leveses tészta:D:D:D

De azért így is jól esett nekünk és hősiesen ettünk belőle:D Köszönjük Petra!!! HIHI
Rengeteget ettünk, mindenki degeszre zabálta magát, volt is miből:

Nagyon jól éreztük magunkat, rengeteget nevettünk, de tényleg, mindenki hozta a formáját:) Elkészült a kötelező fotó is a cuki kis karácsonyfával:

Íme a kis magyar családunk:)

Főétel után következett a desszert, Ágika sajtos rúdjai, amire Réka ezt mondta: a nagymamám csinálja a legjobb sajtos rudat, de a tiéd még annál is finomabb:):) Azt hiszem ennél nagyobb bókot nem is kaphattam volna, megérte a fáradtságos munka:D:D

És Zoli házi sütije, ami szintén nagyon fincsire sikeredett:

Réka még csinált forralt bort is, h igazán jó legyen a hangulat!! Gyerekek, nem tudom mikor nevettem utoljára annyit, mint azon az éjszakán, szóval tényleg mondhatom, h fantasztikusan sikerült a szentesténk itt kint Fro-ban!!!!
Hajnali 2-kor mentünk haza, akkor is csak azért, mert fáradtak voltunk már, én másnap pedig reggel 8-kor kezdtem:(

Többi képet felteszem a Picasa albumba, készült egy-két nagyon vicces:D Nézegessétek őket!!


Sajnos aztán nekünk ennyi is volt a Karácsony, másnaptól már kemény munka várt:( Ne tudjátok meg, milyen érzés volt pl. 25-én reggel 6-kor felkelni és elmenni Disneybe dolgozni...normál esetben ilyenkor otthon addig alszok, ameddig akarok, tv-zek, este jön a család fel hozzánk, majd következő napokban mindenki megy mindenhova, ünnepelünk, eszünk-iszunk, társasozunk...
Ezekből én most mind kimaradtam és borzalmas volt, nem kívánom senkinek az érzést:( Elhatároztam magamban, h soha többet nem akarom így külföldön tölteni az ünnepeket...
A tudat, h otthon mindenki pihen, én meg itt szívom...uuh anyám, nagyon kikészített. Próbáltam azzal enyhíteni a rossz kedvem, h sokat skypoltam otthoniakkal, mutatták a karifákat, mesélték, épp mit csinálnak. Meg letöltöttem rengeteg karácsonyi filmet, amiket sorra néztem, és amiktől egy kicsit legalább jobb kedvem lett.

Karácsonyi ajándékot sajnos nem kaptam:( Többiekkel megbeszéltük, h nem ajándékozunk (pedig én szerettem volna, meg Zoli is, de többiek leszavaztak minket:( ), a csomagot, amit pedig otthonról vártam, mind a mai napig nem kaptam meg:(
A család ugyanis dec.10-én küldött nekem egy meglepi csomagot, ajándékkal, meg cuccokkal, amiket én is kértem (krémek pl. amik itt nem léteznek, filmek, diák csemege és ehhez hasonló jó dolgok). De a drága francia postának köszönhetően ez a csomag soha nem jutott el hozzám:(:(:(:(
A sztori mind a mai napig tart...Kiderült, h a küldemény már 14-én itt volt a városban, és állítólag nekem kétszer is elküldték a kézbesítési levelet (ajánlva adták fel otthon), én azonban semmit nem kaptam:( Gondolhatjátok, h minden nap lelkesen lestem a postaládát, hátha jön már az értesítés, de semmi:( 23-án elmentem személyesen a postára, h megkérdezzem, mi lehet a csomaggal. Akkor egy nagyon "kedves" hölgy lerázott mindössze annyival, h sok a késés a hó meg ünnepek miatt...
Azóta kiderült, h a drága kis csomagom már 23-án ott volt tőlem a rajtárjukban 5 méterre!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Amikor én ezt megtudtam, majd megszakadt a szívem...a tudat, h én ott voltam, és a csomag is, mégsem kaptam meg!!!!!!!!!!!!!!!!!
Folytatása a sztorinak: mivel én egyik alkalommal sem mentem el az "értesítés" után, így visszaküldték a cuccot a feladónak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Állítólag dec.30-án...a csomag azóta sem ért még haza:(:( A kaja már valószínűleg megrohadt benne, és ki tudja mi van a többi dologgal:(
Azóta én jártam már 4-szer a postán, de mindig leráztak...ők nem tudnak mit tenni, kinyomtatta nekem a hölgy a csomag "nagy utazását", miszerint legutóbb még Fro-ban volt, de 6-a óta ők  már nem látják, mi van.
Tesóm otthon indított nyomozást...nem több sikerrel:( Panaszt tettek, de a magyar posta mossa kezeit...Igaz, h ott fizettek ki a feladásért 11ezer ft-ot, és ajánlva küldték az egészet, miszerint 100ezer ft-ig biztosítva van...de most ott tartunk, h sehol nem tartunk:(:(
Az nem elég, h örömöt nem tudtak szerezni nekem, egy csomó pénzbe került az egész, és most csak a keserűség, és kétségbe esés, vajon hazaér-e egy nap a csomag épségben, vagy végképp lemondhatunk róla!!!!!!!!!!!!!!!
Ehhez szóljatok vmit:( Persze minket nem olyan fából faragtak, akik csak úgy hagyják magukat...de akkor is:( Nemsokára hazamegyek és ha a csomag még akkor sem lesz otthon...én komolyan nem tudom, mit csinálok.
Drukkoljatok, h legalább ne vesszen el!!!!!!!!!!!!
Erről ennyit:(

Szilveszter:

Említésre méltó esemény az elmúlt időszakban még a Szilveszter volt, amit mondjuk én nem nagyon preferálok. Soha nem szerettem ezt az erőltetetten mindenki érezze jól magát estét és annyira nem is sikerültek soha fenomenálisra ezek a bulik.
Terveink nem voltak, mivel 31-én mindenki melózott:) Én csak másnapra kérhettem szabadnapot, azt meg is kaptam, így kalkulálhattam azzal, h meló után még belefér egy buli.
Párizsba nem is akartunk bemenni, hisz ekkor hatalmas a tömeg, messze van, későn érnénk be...így maradtunk Disneyben:S Bár nem ez volt az álmom, h így zárjam a 2010-es évem...de most így alakult. A parkban néztünk meg egy eszméletlen gagyi tűzijátékot éjfélkor -még visszaszámlálás sem volt-, ott volt mindegyikünk -Adri pl. éjfél előtt negyed órával végzett:S-, majd h kárpótoljuk magunkat, immáron csak 3-asban Adrival és Zolival elmentünk a Disney Village-ben lévő Billy Bob's nevű szórakozóhelyre. Itt meglepő módon jó zenékre buliztunk egy nagyon jót!!
Íme egy kép 3-unkról a tánc hevében:)

B.Ú.É.K.

A buli ugyan tartott még tovább, nekünk azonban 2:25-ös busszal el kellett jönnünk, mert utána már csak a gyaloglás maradt volna:S Sajnáltuk, mert még rengetegen voltak és tényleg szuper volt a hangulat.


Véget ért 2010. Nem is tudom...szokás szerint volt sok rossz, sok jó...de az biztos, h az év egyik legjobb döntése volt az, h felmondtam a Roche-nál, és kijöttem ide Disneybe.
Akárhogy is, a sok nehézség és szívás ellenére, ez egy jó tapasztalat, és élmény volt nekem!!!!! Rengeteget tanultam, a francia nyelvtudásom azért jócskán fejlődött, különböző emberekkel ismerkedhettem meg és még sorolhatnám:).
Hiába most már tényleg nem érzem itt jól magam, megyek is haza, de az emlékek idővel úgyis megszépülnek, meg egy ideig biztos hiányozni is fog ez az élet. Hisz ha már megszoksz vmit, utána megint visszaszokni egy másik életbe...de a mostani világ erről szól:S Az örökös változásról és az újhoz való alkalmazkodásról. Amiben én lassan már profi leszek:)

Az Újév számomra nem kezdődött vmi jól:S Gondolok itt az elveszett csomagomra, akkor Disney is elvesztette az októberi utazás visszatérítési papírom, így elesek röpke 12 ezer ft-tól...sebaj hóbiás:S, más kevésbé jó híreket is kaptam...
De felmondtam, minden nehézség nélkül, utolsó munkanapom jan.31-e, 1 napom marad összepakolni, majd febr. 2-án már buszozok is HAZAAAAAAAAAAAA!!!!!!!!!!!!!!!!!
Igen, buszoznom kell, mivel annyi cuccom van, ami egy nagy bőröndbe és egy kis kézi poggyászba nem férne bele:S Repcsire ugye csak ennyit lehet felvinni. Így vennem kellett egy másik nagy bőröndöt:)
Buszra 2-szer 20 kilos táskát vihetsz, ezért választottam ezt a megoldást. Febr. 2-án du-án 2-kor indulok Párizsból, majd 3-án elvileg 11 órakor érek haza. Huh, még leírni is rossz:) Másfél napos út...bár szerencsére én jól bírom ezeket, meg biztos tudok majd aludni is, de hát mégsem lesz egy leányálom:)
Ráadásul kissé sűrű lesz a program, mert amint hazaérek, már jövök is vissza ide az országba:) Febr. 5-én ugyanis hajnalban jövünk apuékkal síelni a francia Alpokba!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Amit eszméletlenül várok már, hisz Karácsony előtt is voltak, amikor én is szoktam menni velük...de most ez kimaradt az életemből:(

Úgyhogy sok pihire nem lesz időm, de sebaj, megyek végre nemsokára síelniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:):):):)

Amint hazaérek és rendezem soraim, kipihenem magam, beindulhatnak a randik a barátnőkkel!!!!!!!!!:) Alig várom, h talizzak mindenkivel!!! És lesz majd aji iiiiis:) Már csak ezért is várhattok haza lányok:D:D:D

Már nincs sok hátra az itt eltöltött időből, lassan számolom vissza a napokat. De addig, amíg még itt vagyok, szeretnék még utoljára -bár az életben bízom benne nem utoljára:)- elmenni Párizsba, meg buli is lesz még!!

Amúgy azt nem is említettem, h bezzeg most, mikor megyek haza, már egyre jobb lett a kapcsolatom egy csomó kollégával, sokat poénkodunk, és nagyon jól elvagyunk. Nem is értem, ezeknek a franciáknak 3 hónapra van szükségük ahhoz, h megnyíljanak, vagy legalább egy kicsit befogadjanak??? Mert ismertek engem jól, a dolog nem rajtam múlott...nem szokott problémát okozni nekem az ismerkedés...azonban itt, Franciaországban, ez nem egy egyszerű dolog:)
Örülök neki, h így alakulnak a dolgok, és nem rossz szájízzel vagy emlékekkel fogom itt hagyni a munkatársakat!!!

Most zárom soraim, azt hiszem ismét sikerült bepótolnom az elmúlt egy hónap lemaradásait! Jó olvasgatást mindenkinek!!
Képeket a Picasa albumban találjátok!

Ave Ceasar, ahogy Eszti barátnőmmel szoktuk volt mondani:):)

Nemsokára megyek HAZAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA :):):):):):)