Halál unalom a parkban, ugyanakkor mozgalmasan eltöltött szabadidő:)

Kihalt a párizsi Disneyland. De tényleg. Ez nem vicc. Hihetetlen is egyben:) Mondták nekem anno, h ez a január környéke elég gáz lesz, de nem hittem volna, h ennyire. A karácsonyi és nyári 50ezres látogatottsági számok mellett most örülünk, ha a 10ezret eléri a vendégek száma. Persze nem azt akarom, h olyan sokan legyenek, mint akkor, mert az kegyetlen volt. Valahogy a kettő közötti arany középutat lenne jó megtalálni:) Persze, álmodok szépeket mi?:)
Annyira nincs mit csinálni, h az már félelmetes. A babakocsikból örülünk, ha két sor kimegy (a 7-ből)! A floor-on nincs mit rendezni, mert tömve van az egész és mivel vendég sincs, így nem is fogynak az áruk, nincs mit utánpótolni. Állunk, csak állunk, unatkozunk, dumcsizunk. Kegyetlen. Higgyétek el nekem, ez sem jó. Mert a kasszát pl nem hagyhatod el, más zenét nem hallgathatsz, csak azt az őrjítő szokásos Main Street-es dallamot. És a legrosszabb, h sokszor egy helyben állsz sokat, minek következtében egy idő után úgy érzed, h a lábaid már egy tonna súlyt nyomnak. Komolyan, kezdtem megijedni, mert ilyet én még sosem éreztem! Tudjátok, volt anno az a reklám, amiben a hölgynek a lába elkövesedett a sok állástól. Na, én mostanában úgy éreztem sokszor:S Így előfordult, h nekiálltam gyakorlatokat csinálni egy helyben, h kicsit átmozgassam a tagjaim:)
Volt,h elkezdtem rajzolni!! Jó móka, legalább múlik az idő:) Elő is jött a kreatív oldalam...és álmodoztam, milyen jó lenne egy rajz vagy tánciskolába otthon beiratkozni:)
Ha véletlen betéved hozzánk egy vendég, akkor ujjongunk, és kinyaljuk a kis feneküket, mert legalább van vmi esemény:D Döbbenet nem?:)
Másik dolog, ami miatt izgulnom kellett minden nap, h ne küldjenek haza előbb, mivel nincs mit csinálni. Ugyanis, rendszeresen zárásra voltam beosztva, ami azt jelenti, h későn kezdesz, de későn is végzel. A mi butikunkban a park bezárása után még 3 órával kell maradni. Nyáron ez logikus, mert tényleg nagyon sok munka van nap végén (floor rendezése, babakocsik begyűjtése a park területéről, szemetesek kiürítése stb.). Ilyenkor viszont, amikor alig bérelnek babakocsit, és nincs vendég sem, 3 óra rengeteg és fölösleges. Előfordult, h haza kellett mennünk egy órával előbb, és ez egyben azt is jelenti, h te elvesztesz egy óra munkabért!! Mert hiába nem akarsz menni, nincs mit csinálni, menned kell. És nem ám fizetik neked.
A ciki ebben az, h egyszer még ok, belefér, nem halok bele abba a 9 euroba. De, ha minden nap zárást csinálok és esetleg minden nap haza kell menni, az nekem már kb. 5-ször 9 euro lett volna, ami már rengeteg pénz! Egyik kollégámtól, mikor panaszkodtam neki, h mennyi zárást csinálok majd, és félek, sokszor kell előbb hazamennünk, megtudtam, h nem is kötelezhetnek minket arra, h hazamenjünk!!! Na ezen felbuzdulva én először kértem az egyik team leadert (aki nem túl kedves), h ne kelljen már annyi zárást csinálnom, variálja át másokkal kicsit (nem nagy dolog amúgy nekik!), erre közölte velem, h szüksége van rám, nem tud mit tenni. Na ez egy hatalmas kamu a részéről, mert neki aztán oly mindegy, h kit rak be estére...Sebaj, én meg közöltem vele, ha esetleg előbb kell hazamenni, én nem megyek, hanem inkább átnézek másik butikba, segítek ott. Mondta ok. De hála a jó égnek megúsztuk a hetet előbb hazamenetel nélkül, sőt többször jól is jártunk ,mert egy beletojok, de jófej team leaderrel zártunk mindig, aki volt, h elengedett minket egy órával előbb is, úgy, h fizetik!! Na igen, ennyin múlik, h melyik team leader emberséges, és melyik szenya...

Többször elgondolkoztam én is azon, vajon jó döntést hoztam-e azzal, h hazamegyek. De szerencsére nap mint nap megerősítenek ebben a melóhelyen. Ugyanis, az elmúlt időben ugye elég enyhe idő volt, sokat esett az eső, így a külső bódék nyitva voltak rendszeresen. És persze ki töltötte ott mindig a legtöbb időt? Hát persze, h Ágika:) Azért az ok,h 3 fok a decemberi hidegekhez képest már nem számít olyan kevésnek, na de amikor egy órát kell állnod egy helyben kint, az már ciki! És akkor még késve is érkezik a váltás, na az már több a soknál. Többször előfordult, h mikor én mentem váltani vkit, persze, h időben mentünk, amikor viszont értem kellett jönni, volt, h fél órát is késtek ! Köszönjük szépen!!!! Fagytam egy párszor kint...Ez nem fog hiányozni azt hiszem:)
A szokásos hivatalos ügyek intézése továbbra is borzalmas. Ez sem fog hiányozni. Legutóbbi történet, a csomagom, amit még otthoniak küldtek nekem anno...Rengeteg idő és izgulás után végül a csomag egy másfél hónapos utazás után hazaért. Éljeeeeeeeeen!! Csak éppen a 12ezres feladási díj úszott, a benne lévő élelmiszerek pl, szépen megromlottak, a karácsonyi ajándékomat nem kaptam meg, az a sok aggódás és idő...Otthon már elindították a reklamációs folyamatot tesómék, de a probléma, h hiába ott fizették ki a feladási díjat, egyértelműen nem a magyar posta hibázott, hanem a francia. Így elhatároztuk, h nekem is mindenképp jó, ha reklamálok itt is hivatalosan. Készülök erre már egy ideje, hisz egy ilyen még otthon sem túl egyszerű folyamat, nemhogy itt kint Fro-ban külföldiként...Amúgy a postán én azóta már 5-ször jártam, mikor még nem ért haza a csomag, és nem tudtuk, hol is van. De rendszeresen leráztak, hiába voltam határozott...
Most segítséggel érkeztem, Réka és a francia pasija társaságában! Előtte megírtunk egy panaszlevelet, amiben részletezem a történteket, majd kitöltöttem egy formanyomtatványt is, amit postán kell elküldeni a társaságnak. De mindemellett én másik személyes panaszt is szerettem volna jegyzőkönyveztetni a postán hivatalosan! Megérkeztünk, én azért izgultam, h tudjam úgy előadni magam, mint akár magyarul...Ügyes voltam, mondta Réka is, olyan határozottan mondtam el, mi van, ahogy azt kell. Mégsem jártunk sikerrel....A "kedves" hölgy (elátkoztam azóta már párszor) elküldött minket egy szomszédos faluba, miszerint ott a postai elosztó központ, ott kell a reklamációt tenni. Hittünk neki. Nem kellett volna. Mázlimra kocsival voltunk, különben egy órámba telt volna oda elmenni busszal, meg gyalog!!! Ott közölték velünk, h a csomagom nem is járt náluk, mert ők a posta, az én pakkomat pedig a Chronopost intézte!!! Ez itt Fro-ban egy külön szervezet, elvileg extra szolgáltatásokkal, gyorsabb, és drágább is. Ergo, kiderült, h. a rendes néni úgy elküldött minket egy teljesen semleges helyre,h csak na!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ezek után kedvem lett volna visszamenni, és okkal leordítani a fejét...de mivel Rékáékkal voltam, az ő pasija kocsijával, nem akartam már még egy szívességet kérni....
És a történet itt le is zárult:( Mert én ennél többet már nem tudok tenni!!! Elküldtem a hivatalos panaszt levélben ennek a Chronopostnak, de személyesen sajnos nem jött össze a reklamáció, pedig ott volt velem másik két ember, és egyik közülük francia...No comment tényleg. És ez itt így megy. Külföldi vagy, kihasználják, letojnak, elküldenek, úgysem érted, úgysem ismered a rendszert...Igen kedves nem?
Beszéltük ezt sokszor többiekkel, h tényleg ez van. Itt meg kell tanulnod leordítani a másik fejét, különben nem érsz el semmit!!! Nem hittem volna, mert nálunk otthon azért nem így megy. Otthon ha támadással kezdesz, esélyed sincs. Itt ha el akarsz érni vmit, erőszakosnak és durvának kell lenni:S És nem csak a külföldiek mondják ezt, maguk a franciák is. Mert lusták, vagy én nem tudom. Nem szeretnek dolgozni. sem segíteni...Ez van. ezért is megyek innen:D

Benne van már a zabszem a kis fenekemben:D Nagyon várom, h hazamenjek. Nyáron nem akartam, sőt visszavágytam, most teljesen máshogy van:) Alig várom, h a kis szobámban legyek, egyedül!, bűzmentesen!!!!!,nyugiban, láthassam a családot, a barátokat....Készülök már haza! Vettem egy plusz nagy bőröndöt, talán már írtam is, mert annyi cuccom van.
De azért mielőtt végleg elhagyom Fro-t, igyekszem kihasználni az utolsó lehetőségeket. Szinte minden nap megyek vhova, még munka után is. Múlt héten az első szabadnapomon a reggeli kötelező bevásárlás után bementem Párizsba!!! Imádom Párizst, nem lehet nem szeretni:) A kedvenc helyemre mentem, a Montmartra!
Még a hideg ellenére is imádtam. Hiába, a Montmartre az a Montmartre:D Micsoda nagy mondás nem?:)
A kis utcácskái, a kerület hangulata, az énekesek a Sacré Coeur előtt...

A képek azt hiszem magukért beszélnek!!

Eiffel-torony a Montmartról

Sikerült végre beszereznem a hőn áhított "J'adore Paris-Imádom Párizst" pólót, valamint a többi apróságot, amit viszek haza ajándékba is, meg magamnak is otthoni dekorációnak.
Másnap szintén nem unatkoztam, bementem utoljára  parkozni! Egyedül, mert nem jött velem senki, de engem ez nem zavart:) Mivel pénteki nap volt, hétköznap, szokás szerint kevés ember, az eddigi legkevesebbet kellett várnom a kedvenc attrakcióimra. Egymás után hullámvasutaztam, zuhantam, átfordultam, majdnem elrepültem az ég felé, majd ettem egy jót:D
Estére pedig megszerveztem egy közös programot a többiekkel. Buffalo Bill show, amit már nyáron láttunk egyszer. Lovas, indiános, közben zabálós, cowboy kalapos mulatság. Végre együtt volt a banda, mindenki eljött Adri kivételével (ő dolgozott, de nem bánta), Ági a barátjával, Zoli, Réka és pasija, valamint jómagam. Íme a csapat:

A törzsfőnökkel:)

Gusztustalanok vagytok lányok!!

Az előadás után pedig elmentünk a szomszédos Billy Bob-ba ropni egyet. Ott már nem volt olyan fergeteges a hangulat, de azért azt elmondhatom, h én egy eseménydús, jó napot zártam:)

A következő 4 munkanap mindegyike után mentem vhova. Szombaton ismét buli a Billy Bob-ban, következő két nap pedig minden este Adriékhoz mentem egy kis csevegésre. Hiába, ha hazamegyek, már nem fogjuk sűrűn látni egymást, ki kell használni az utolsó lehetőségeket. Sőt, egyik nap még meló előtt Jessicába is elnéztem, hátha találok kincseket...persze, h nem üres kézzel távoztam:) Egyszerűen nem tudok ellenállni a cuki plüssöknek és félelmetesen olcsón talált hűtőmágneseknek, vagy épp tollaknak HIHI

A tegnapi és mai az utolsó két szabadnapom. Tegnap voltunk a postán, és írtuk meg a levelet együtt, utána pedig bánatomban belevetettem magam egy nagy shopping-túrába. Ugyanis jan.12-e óta itt ismét hatalmas leárazások vannak!! Fro-ban minden évben kétszer van -de akkor tényleg nagyon nagy- leárazás. Első napokban már voltam, de akkor vhogy nem találtam semmit, meg a hatalmas tömegnyomortól is rosszul voltam. Most viszont nem tudom miért, elkapott a láz:D És vettem egy pár dolgot, persze iszonyat olcsón!!!! Tényleg döbbenetes akciók vannak, ugyanis most már a 3-ik periódusban járunk. Első körben ált-an 50%, most meg már rájött újabb 20 és 20%. Itt így szokás. Nagyon jó szokás, hozzá kell tennem:):) Mert nem azok a kamu leárazások, mint nálunk otthon, hanem ezek valóban ilyen olcsón kapható áruk.
Boldogan tértem haza a sok zsákmánnyal...mikor azonban majd pakolom be a cuccokat, és rádöbbenek, micsoda súlya lesz annak...már nem biztos, h olyan boldog leszek:D:D Szerintem a bugyimból csorogni fog a víz, mire hazaérek a kétszer 20 kilos bőrönddel:D

Most pedig idő van, mennem kell. Utoljára Párizsba!!! Búcsúzni a várostól, amiből még alig láttam valamit:( De még visszatérek, ebben biztos vagyok!:)

Számolom a napokat, már nincs sok!!!! 4 munkanap, és aztán megyek HAZA!!

Kalózkodás

Ma ismét transzferáltak. Először mérges voltam, de aztán megtudtam, h a kalózokhoz kell mennem:) Jupíí
Discoverylandben található a Pirates of the Caribbean (Karib-tenger kalózai) attrakció, emellett van a hasonló témára épült butik, ahol nekem ma dolgozni kellett.
Szerencsére elég kedvesen fogadtak, nem volt semmi rossz dolog, elején picit unatkoztam, de utána megérkezett a sok-sok vendég, így volt munka bőven. Van egy kinti standja is a boltnak, de a rutinomnak köszönhetően a vastag polár pulcsit mindenhova magammal viszem, így a szabad levegőn sem fáztam, meg az utóbbi napokban amúgy is nagyon meleg volt errefelé, 10-15 fok!!! Tiszta tavasz érzésem van emiatt, pedig ez nem normális, hisz tél vaaaaan:)
A legjobban az egészben a kosztümöt kedveltem, íme, készítettem néhány fotót magamról most nap végén. Tudom kicsit béna, h magamat fényképeztem a tükörben, de senki nem volt ott, akit megkérhettem volna:)

 Oldalról, csak hogy lássátok a ruci szabását, milyen csini:)

Nagyon vagány:):)

Valamint egy kép a kabát nélkül:

Olyan kis csini kalózlány vagyok nem?:D:D:D És szerény is tudom HIHI

Ha már a kosztümöknél tartunk, ezidáig nem mutattam képet a saját butikom kosztümjéről. Most bepótolom a lemaradást (épp időben nem?:)).
Voila a Strollers butik kosztümje nagykabátostul:

A kabát miatt a többi ruhából sok ugyan nem látszik, másik képem meg nincs, de sokat nem vesztetek vele:D A kollekció piros és sötét kék színekből áll, mint sejthetitek:)

És van egy utolsó kosztüm, mikor a Stúdióba vagyunk transzferálva (ott is van Strollers butik ugyanazokkal a babakocsikkal, mint a fő parkban), ez is hozzánk tartozik, de ide csak ritkán osztanak be szerencsére! Miért is? Mert a Stúdióban semmi fűtés nincs, a bolt ajtaja totál nyitva, és a babakocsi adó résznél is nulla fűtés, ergo egész nap kint fagysz:) Meg legtöbbször itt halálra unja magát az ember, mivel a Stúdióba kevesebb látogató jön ált-an.

Tehát a ruha kabát nélkül:

Ez csinibb, mint a mienk, csak a nadrág van kissé elszabva:D Konkrétan, amit itt a képen viselek 40-es méret:D:D Igen, ne csodálkozzatok, itt Disneyben a méretek néha elképesztőek:) 38-as ing épphogy rám jön, a nadrágból a 40-nél kisebb még az én derekamra is miniatűr (pedig tudjátok,h nem vagyok egy nagydarab:):) ). Szóval néha beletelik jó pár percbe, mire az ember megtalálja a nagyjából elfogadható méretet magának:)

Következő kép pedig a nagykabátos verzió:

Kéretik nem röhögni az idétlen piros satyek miatt:) Mindenki ilyet hord, vagyis ezt a típust, csak max. más színben, eszméletlen béna, mintha vmi kis manók lennénk:)
A kabátot viszont jobban preferálom a mi kékünknél, nem is olyan nehéz és jobb a szabása is.


Véget ért mára a divat bemutató:) Ha leszek még transzferálva (bár nagyon azért nem szeretnék), és vmi érdemleges új kosztümbe bújhatok, majd azt is megmutatom nektek:)

Addig is:

Astala Vista...Bye bye, Arrivederci -ahogy végződik a színpadi show:)

Ünnepek a Disneyben

Panaszáradatom előtt legutóbbi beszámolómban még arról írtam, mikor itt volt nálam Eszti barátnőm. Nos a 2 felhőtlen napot követően visszatértem a munkás hétköznapokba.
Szabadnapjaimon folytattam a hivatalos ügyek intézését -mert ezekre csak ekkor van időm-, többek között elküldtem az összes létező papírt és dokumentumot ahhoz, h megigényelhessem a lakhatási támogatást, a KAF-ot. Ezt itt Fro-ban a 28 év alatti fiatalok kaphatják meg és bizony elég jó kis támogatás. Dec. elején küldtem el a papírokat és most január elején kaptam egy paksamétát tőlük. Izgatottan bontottam ki, mert azt reméltem, már a számomra megállapított összeg fog benne szerepelni:) Na igen, nagyon naív gondolat volt ez:) A levélben az összeg helyett az szerepelt, h mit kérnek még az igényléshez: ilyen dokumentum, olyan...bla bla...Na mondom erről ennyit. Ugyanis én már megyek haza és ha még csak itt tart az ügy, valószínűleg már nincs értelme tovább levelezgetni velük. Ma azonban a recepciós kedves nénitől megkérdeztem, h mik a teendők ebben az esetben, mikor már elkezdtük a foly-ot, de visszatérek a hazámba és ki tudja, mikor jövök vissza legközelebb. A néni biztatott és azt mondta, folytassuk csak, szerinte még így is utólag megkaphatom a pénzt otthon is. Hű mondom, ez igen szép elgondolás:) Fel is akartuk hívni őket, h érdemes-e tovább menni az ügyben, de ma sajnos nem dolgoztak. Így még semmi sem biztos, de én bízom benne, hátha. A napokban kiderül, majd megpróbáljuk újra hívni őket és akkor már pontosan meg tudjuk kérdezni, mégis mi a teendő.

Jártam még decemberben fodrásznál is. Val d'Europe-ban van egy fodrász szalon, ahol bejelentkezés nélkül 20 euroért (olyan 5500 Ft) levágják a hajad. Otthoni kis vidéki árakhoz képest elég drága és ebben csak egy szimpla hajvágás szerepel. Mikor végén kérdezem a csajt, ki tudná-e vasalni nekem, ahogy otthon is szoktuk, azt mondja, az újabb 10 euro lenne:D:D Micsodaaaa, egy sima vasalás?:) Mondtam, ok nem gond, majd én otthon azt megcsinálom. HEHE Amúgy a kiscsaj nem volt annyira ügyes, de legalább csökkentette a loknijaim hosszát!
Itt Fro.-ban a szolgáltatások nagyon sokba kerülnek. Nem is mentem azóta újra fodrászhoz:) Most már kibírom hazáig és ott majd az én Brigikém levágja úgy nekem, ahogy szokta és még ki is vasalja pluszban!!

Télapó:


A franciák nem ünneplik a Télapót...Így hát, nem h nem érkezett semmi a csizmácskámba...de még Mikulások tömkelege sem lepte el dec.6-án az utcákat és boltokat. Hiányzott is rendesen. Nem tudják ezek, mi a jó. Igaz, h én a napi parádéban minden nap láthattam Télapót, de az mégsem az igazi...
Jövőre Télapózni akarok az tuti!!!!!!!!!!!!!!!

December következő napjaiban megérkezett ismét a hó a régióba, elég nagy mennyiségben. Mint előző bejegyzésemben írtam, ez többször megnehezítette az életünket, ugyanakkor én szerettem, mert gyönyörű volt, és örültem neki, h végre látok havat és végre tél van! Igaz sokszor hamar el is olvadt, de aztán mindig jött az utánpótlás. A hó miatt a szabadnapokat is itthon töltöttem, mivel se busz, se vonat nem közlekedett, így sok megoldás nem maradt:) De szerencsémre nekem vhogy mindig jól jött ki a dolog, sosem maradtam kaja nélkül, és a legnagyobb zuhogó hóban meg pont szabadnapom volt.

A gyönyörű havazás ellenére én mégis egyre mélyebb depresszióba zuhantam...ugyanis közeledtek az ünnepek, a Karácsony!!!
Soha nem hittem volna, h ennyire meg fog viselni az egész...:S Már jóval 24-e előtt hiányzott minden. Hiányzott a kis szobám, az, h szépen feldíszítsem, hiányzott a készülődés, a veszekedős favásárlás anyuval, a család, az otthoni tv-ben vetített minden évben leadott gagyi karácsonyi filmek...egyszóval: MINDEN!!!
Itt az appartmanban a lányokat vhogy egyáltalán nem hatotta meg az egész. Én gondoltam rá, h esetleg vehetnénk egy kis fát, vagy legalább díszeket tegyünk fel a szobákba, de ők, semmi:( Én meg mivel már akkor tudtam, h hamarosan hazatérek, nem akartam vásárolni mindenféle dolgot fölöslegesen, amit utána nem tudnék hova tenni. Így a lakás ugyanolyan hétköznapi volt, mint általában:S Semmi kari hangulat, semmi az ég egy adta világon:(
Persze Disneyben már október óta Karácsony volt, de az más, az nem érdekelt. Én a saját környezetemben szerettem volna ünnepi hangulatot.
Kaptam képeslapot mamukától, tesómtól, meg két barátnőmtől is, én annyira örültem nekik, ki is raktam mindegyiket a hűtőre meg asztalra, h legalább az emlékeztessen egy kicsit arra, közelednek az ünnepek:) Krinya még egy cuki általa üvegfestett kis angyalka hűtőmágnessel is meglepett!!!!

Hogy kárpótoljam magam a hangulat miatt, dec. 15-én -szabadnapomon- elmentünk Zolival Párizsba megnézni a nagy karácsonyi vásárt.

Maga a vásár a Champs-Élysées-n volt, a 4 sávos út két oldalán hosszan elnyúlva. Őszintén szólva egy kissé csalódást okozott, mert vhogy egyáltalán nem volt meg az az igazi hangulata, aminek kellett volna. A legtöbb standnál különböző kajákat árultak, a maradéknál pedig nagyon gagyi dolgok voltak. Bizton állíthatom, h a budapesti Vörösmarty-téri karácsonyi vásár közel s távol viszi a pálmát, nem hiába érkezik oda minden évben több ezer turista!!!
Azért mi jól elvoltunk, ittunk jó kis forralt bort, amire szükség is volt a nagy hidegben:

én méreg drágán ugyan, de megérdemlem címen, fini sült gesztenyét ettem, valamint nagy meglepetésünkre találtunk egy magyar standot is, ahol igazi kürtős kalácsot árultak!!!!:

Jól elbeszélgettünk az eladókkal, mesélték, h a franciáknak persze fogalmuk sem volt arról, mi is lehet ez az étel. Sőt, volt, aki azt hitte, h karkötő, legtöbben azt nem értették, miért üres és nincs megtöltve semmivel. No comment:):) Annyira buták ezek gyerekek:)
Természetesen mi is vettünk egyet, nagyon jól esett:D NYAMM

Zabbantjuk a finomságokat: Zoli kezében a kürtős kalács, nálam a sült gesztenye

Nagy örömömre pedig, mivel korán sötétedett, így elkészülhetett végre a kötelező kép is az este gyönyörűen kivilágított Eiffel-toronnyal:

Zárókép, a karácsonyi fényárnyban úszó Champs-Élysées:

Jó kis nap volt ez, szükségem volt rá nagyon!!! Ettünk, ittunk, vásároztunk, Eiffel-tornyoztunk, majd hulla fáradtan, de élményekkel teli tértünk haza:)


 24-e előtt szinte minden nap esett a hó, én pedig megállás nélkül dolgoztam:( Disneyben nincsenek ünnepek, nincs szabadság, főszezon, rengeteg turista, meló van ezerrel!! Annyit kérhettem, h a két szabadnapomat mikorra szeretném. Én 23-24-ét jelöltem be, és szerencsére meg is kaptam őket. Előtte viszont kemény 6 napot melóztam!! Nem hittem, h túlélem...A park tömve volt turistákkal. Akármilyen hihetetlen is, de nagyon sokan jöttek el erre az időszakra. Én nem akartam elhinni, h ennyi ember van, aki ahelyett, h otthon, pihenve és a családdal töltené az ünnepeket, eljön a Disneybe, ahol hideg van, esik a hó, a legtöbb attrakció emiatt zárva, a karakterek nem tudnak kijönni stb...De mégis...Idióták véleményem szerint! Volt olyan nap, h a nagy hó miatt szinte minden zárva volt az éttermeken kívül, előadások, parádék természetesen eltörölve, mivel életveszélyes a közlekedés, vagy a színpadon táncolás ilyen körülmények között, és gondoljátok el, h vkik kifizették a méreg drága belépőjegyeket kb. a semmire:) Gratulálok nekik:)

Eljött végre a várva várt két nap!! 23-án szintén zuhogott a hó, így én már nem mentem boltba, mert busz nem járt. Zoli még reggel bement Párizsba, meg utána boltba is, így a következő napi sütéshez főzéshez még be tudott szerezni pár alapanyagot. Hősiesen cipelte haza a pakkokat a hóviharban:S Én pedig itthon kényelmesen néztem a meleg szobából a havazást, és közben persze tiszta depi voltam:( Beszéltem otthoniakkal telón, és anyu ekkor adott egy nagyon jó ötletet a karácsonyi menüt illetően.
24-n estére ugyanis megbeszéltük a magyarokkal, h együtt fogunk karácsonyozni, eszünk, iszunk és jól érezzük magunkat:)
Zoli, én és Réka szabadok voltunk aznap, Petra és Adri pedig melóztak, de estére ők is befutottak.
Én már előre kitaláltam, h estére elkészítem a specialitásom, a sajtos rudat!! Minden karácsonykor csinálunk ilyet tesómmal otthon, így idén sem maradhatott ki. Zoli egy másik sütit tervezett. Mondtam neki, mivel szerencsére senki nincs aznap nálunk itthon, jöjjön át, és süssünk-főzzünk együtt. Mivel náluk amúgy is olyan mocsok van az igénytelen lakótársai miatt, h ott képtelenség lett volna bármit is alkotni.
Megérkezett a hatalmas pakkokkal, majd nekiálltunk a menünek:) Beraktunk kari zenéket, én csináltam az én sütim, ő meg az övét. Nagyon jól elvoltunk, és végre érezhettem kicsit a készülődés hangulatát!! Bár a sajtos rúd elkészítése ilyen kőkorszaki körülmények között minden eszköz nélkül enyhén szólva nehézkes volt, de Ágika megoldotta: pohár volt a sodrófa, túró helyett találtam a boltban vmi hasonlót (mivel a franciáknál még ez sem létezik!!!), izgultam is, h jó legyen.
Sütigyártás után következett a főétel, amit anyu ajánlott: tejszínes csirke. Nagyon egyszerű és isteni finom. Nálunk otthon mindig ez a menü szenteste.
Először csináltam életemben, de annyira egyszerű tényleg, h ezt elrontani sem lehet:) És persze mindenki imádta!!!:)
Gyorsan elszaladt az idő, így kapkodás volt rendesen, mintha csak otthon lettem volna:) A családdal még egy kis skype, mindenki ott volt együtt, mama, papa, gyerekek...csak én nem:(
Aztán mentünk át Adriékhoz. Hozzájuk szerveztük meg a bulit, hisz ők együtt laknak Rékával, és ők vettek fát is, amit szépen feldíszítettek, az egész lakást kidekorálták, nagyon jó lett, igazi karácsonyos feeling.
Nem sokkal 9 után sorra befutottunk:) Réka már otthon volt, majd érkeztem én, Zoli, Petra, és végül Adri is megérkezett melóból.
Megterítettük az ünnepi asztalt, íme a Boiserie karácsonyi menüje á la magyarok:

Középen az én kis tejszínes csirkém, mellette Adri kaszinó tojásai, husika by Réka, borsósaláta vagy mi, azt is a lányok készítették, valamint fent látható Petra híres levese:D Na ennek külön története van:) Mikor megérkezett Petra, nagyon titkolta, mit is hozott meglepinek. Én tudtam, h húsleves lesz, többiek nem. Persze nem az igazi husilevesre kell itt gondolni, hanem jó kis leveskockából és tésztából készült finomságra, de Petrától ez is hatalmas teljesítmény:D Azonban, egy kis figyelmetlenség miatt (anyujával beszélt telón, miközben készült a nagy mű) kissé több tészta került a levesbe, mint kellett volna. Így amikor Petra leemelte a fedőt, és megmutatta végre nekünk a nagy művét, haha, hát jót nevettünk:) Ugyanis nem egy húsleves szerű vmi volt a lábasban, hanem inkább leveses tészta:D:D:D

De azért így is jól esett nekünk és hősiesen ettünk belőle:D Köszönjük Petra!!! HIHI
Rengeteget ettünk, mindenki degeszre zabálta magát, volt is miből:

Nagyon jól éreztük magunkat, rengeteget nevettünk, de tényleg, mindenki hozta a formáját:) Elkészült a kötelező fotó is a cuki kis karácsonyfával:

Íme a kis magyar családunk:)

Főétel után következett a desszert, Ágika sajtos rúdjai, amire Réka ezt mondta: a nagymamám csinálja a legjobb sajtos rudat, de a tiéd még annál is finomabb:):) Azt hiszem ennél nagyobb bókot nem is kaphattam volna, megérte a fáradtságos munka:D:D

És Zoli házi sütije, ami szintén nagyon fincsire sikeredett:

Réka még csinált forralt bort is, h igazán jó legyen a hangulat!! Gyerekek, nem tudom mikor nevettem utoljára annyit, mint azon az éjszakán, szóval tényleg mondhatom, h fantasztikusan sikerült a szentesténk itt kint Fro-ban!!!!
Hajnali 2-kor mentünk haza, akkor is csak azért, mert fáradtak voltunk már, én másnap pedig reggel 8-kor kezdtem:(

Többi képet felteszem a Picasa albumba, készült egy-két nagyon vicces:D Nézegessétek őket!!


Sajnos aztán nekünk ennyi is volt a Karácsony, másnaptól már kemény munka várt:( Ne tudjátok meg, milyen érzés volt pl. 25-én reggel 6-kor felkelni és elmenni Disneybe dolgozni...normál esetben ilyenkor otthon addig alszok, ameddig akarok, tv-zek, este jön a család fel hozzánk, majd következő napokban mindenki megy mindenhova, ünnepelünk, eszünk-iszunk, társasozunk...
Ezekből én most mind kimaradtam és borzalmas volt, nem kívánom senkinek az érzést:( Elhatároztam magamban, h soha többet nem akarom így külföldön tölteni az ünnepeket...
A tudat, h otthon mindenki pihen, én meg itt szívom...uuh anyám, nagyon kikészített. Próbáltam azzal enyhíteni a rossz kedvem, h sokat skypoltam otthoniakkal, mutatták a karifákat, mesélték, épp mit csinálnak. Meg letöltöttem rengeteg karácsonyi filmet, amiket sorra néztem, és amiktől egy kicsit legalább jobb kedvem lett.

Karácsonyi ajándékot sajnos nem kaptam:( Többiekkel megbeszéltük, h nem ajándékozunk (pedig én szerettem volna, meg Zoli is, de többiek leszavaztak minket:( ), a csomagot, amit pedig otthonról vártam, mind a mai napig nem kaptam meg:(
A család ugyanis dec.10-én küldött nekem egy meglepi csomagot, ajándékkal, meg cuccokkal, amiket én is kértem (krémek pl. amik itt nem léteznek, filmek, diák csemege és ehhez hasonló jó dolgok). De a drága francia postának köszönhetően ez a csomag soha nem jutott el hozzám:(:(:(:(
A sztori mind a mai napig tart...Kiderült, h a küldemény már 14-én itt volt a városban, és állítólag nekem kétszer is elküldték a kézbesítési levelet (ajánlva adták fel otthon), én azonban semmit nem kaptam:( Gondolhatjátok, h minden nap lelkesen lestem a postaládát, hátha jön már az értesítés, de semmi:( 23-án elmentem személyesen a postára, h megkérdezzem, mi lehet a csomaggal. Akkor egy nagyon "kedves" hölgy lerázott mindössze annyival, h sok a késés a hó meg ünnepek miatt...
Azóta kiderült, h a drága kis csomagom már 23-án ott volt tőlem a rajtárjukban 5 méterre!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Amikor én ezt megtudtam, majd megszakadt a szívem...a tudat, h én ott voltam, és a csomag is, mégsem kaptam meg!!!!!!!!!!!!!!!!!
Folytatása a sztorinak: mivel én egyik alkalommal sem mentem el az "értesítés" után, így visszaküldték a cuccot a feladónak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Állítólag dec.30-án...a csomag azóta sem ért még haza:(:( A kaja már valószínűleg megrohadt benne, és ki tudja mi van a többi dologgal:(
Azóta én jártam már 4-szer a postán, de mindig leráztak...ők nem tudnak mit tenni, kinyomtatta nekem a hölgy a csomag "nagy utazását", miszerint legutóbb még Fro-ban volt, de 6-a óta ők  már nem látják, mi van.
Tesóm otthon indított nyomozást...nem több sikerrel:( Panaszt tettek, de a magyar posta mossa kezeit...Igaz, h ott fizettek ki a feladásért 11ezer ft-ot, és ajánlva küldték az egészet, miszerint 100ezer ft-ig biztosítva van...de most ott tartunk, h sehol nem tartunk:(:(
Az nem elég, h örömöt nem tudtak szerezni nekem, egy csomó pénzbe került az egész, és most csak a keserűség, és kétségbe esés, vajon hazaér-e egy nap a csomag épségben, vagy végképp lemondhatunk róla!!!!!!!!!!!!!!!
Ehhez szóljatok vmit:( Persze minket nem olyan fából faragtak, akik csak úgy hagyják magukat...de akkor is:( Nemsokára hazamegyek és ha a csomag még akkor sem lesz otthon...én komolyan nem tudom, mit csinálok.
Drukkoljatok, h legalább ne vesszen el!!!!!!!!!!!!
Erről ennyit:(

Szilveszter:

Említésre méltó esemény az elmúlt időszakban még a Szilveszter volt, amit mondjuk én nem nagyon preferálok. Soha nem szerettem ezt az erőltetetten mindenki érezze jól magát estét és annyira nem is sikerültek soha fenomenálisra ezek a bulik.
Terveink nem voltak, mivel 31-én mindenki melózott:) Én csak másnapra kérhettem szabadnapot, azt meg is kaptam, így kalkulálhattam azzal, h meló után még belefér egy buli.
Párizsba nem is akartunk bemenni, hisz ekkor hatalmas a tömeg, messze van, későn érnénk be...így maradtunk Disneyben:S Bár nem ez volt az álmom, h így zárjam a 2010-es évem...de most így alakult. A parkban néztünk meg egy eszméletlen gagyi tűzijátékot éjfélkor -még visszaszámlálás sem volt-, ott volt mindegyikünk -Adri pl. éjfél előtt negyed órával végzett:S-, majd h kárpótoljuk magunkat, immáron csak 3-asban Adrival és Zolival elmentünk a Disney Village-ben lévő Billy Bob's nevű szórakozóhelyre. Itt meglepő módon jó zenékre buliztunk egy nagyon jót!!
Íme egy kép 3-unkról a tánc hevében:)

B.Ú.É.K.

A buli ugyan tartott még tovább, nekünk azonban 2:25-ös busszal el kellett jönnünk, mert utána már csak a gyaloglás maradt volna:S Sajnáltuk, mert még rengetegen voltak és tényleg szuper volt a hangulat.


Véget ért 2010. Nem is tudom...szokás szerint volt sok rossz, sok jó...de az biztos, h az év egyik legjobb döntése volt az, h felmondtam a Roche-nál, és kijöttem ide Disneybe.
Akárhogy is, a sok nehézség és szívás ellenére, ez egy jó tapasztalat, és élmény volt nekem!!!!! Rengeteget tanultam, a francia nyelvtudásom azért jócskán fejlődött, különböző emberekkel ismerkedhettem meg és még sorolhatnám:).
Hiába most már tényleg nem érzem itt jól magam, megyek is haza, de az emlékek idővel úgyis megszépülnek, meg egy ideig biztos hiányozni is fog ez az élet. Hisz ha már megszoksz vmit, utána megint visszaszokni egy másik életbe...de a mostani világ erről szól:S Az örökös változásról és az újhoz való alkalmazkodásról. Amiben én lassan már profi leszek:)

Az Újév számomra nem kezdődött vmi jól:S Gondolok itt az elveszett csomagomra, akkor Disney is elvesztette az októberi utazás visszatérítési papírom, így elesek röpke 12 ezer ft-tól...sebaj hóbiás:S, más kevésbé jó híreket is kaptam...
De felmondtam, minden nehézség nélkül, utolsó munkanapom jan.31-e, 1 napom marad összepakolni, majd febr. 2-án már buszozok is HAZAAAAAAAAAAAA!!!!!!!!!!!!!!!!!
Igen, buszoznom kell, mivel annyi cuccom van, ami egy nagy bőröndbe és egy kis kézi poggyászba nem férne bele:S Repcsire ugye csak ennyit lehet felvinni. Így vennem kellett egy másik nagy bőröndöt:)
Buszra 2-szer 20 kilos táskát vihetsz, ezért választottam ezt a megoldást. Febr. 2-án du-án 2-kor indulok Párizsból, majd 3-án elvileg 11 órakor érek haza. Huh, még leírni is rossz:) Másfél napos út...bár szerencsére én jól bírom ezeket, meg biztos tudok majd aludni is, de hát mégsem lesz egy leányálom:)
Ráadásul kissé sűrű lesz a program, mert amint hazaérek, már jövök is vissza ide az országba:) Febr. 5-én ugyanis hajnalban jövünk apuékkal síelni a francia Alpokba!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Amit eszméletlenül várok már, hisz Karácsony előtt is voltak, amikor én is szoktam menni velük...de most ez kimaradt az életemből:(

Úgyhogy sok pihire nem lesz időm, de sebaj, megyek végre nemsokára síelniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:):):):)

Amint hazaérek és rendezem soraim, kipihenem magam, beindulhatnak a randik a barátnőkkel!!!!!!!!!:) Alig várom, h talizzak mindenkivel!!! És lesz majd aji iiiiis:) Már csak ezért is várhattok haza lányok:D:D:D

Már nincs sok hátra az itt eltöltött időből, lassan számolom vissza a napokat. De addig, amíg még itt vagyok, szeretnék még utoljára -bár az életben bízom benne nem utoljára:)- elmenni Párizsba, meg buli is lesz még!!

Amúgy azt nem is említettem, h bezzeg most, mikor megyek haza, már egyre jobb lett a kapcsolatom egy csomó kollégával, sokat poénkodunk, és nagyon jól elvagyunk. Nem is értem, ezeknek a franciáknak 3 hónapra van szükségük ahhoz, h megnyíljanak, vagy legalább egy kicsit befogadjanak??? Mert ismertek engem jól, a dolog nem rajtam múlott...nem szokott problémát okozni nekem az ismerkedés...azonban itt, Franciaországban, ez nem egy egyszerű dolog:)
Örülök neki, h így alakulnak a dolgok, és nem rossz szájízzel vagy emlékekkel fogom itt hagyni a munkatársakat!!!

Most zárom soraim, azt hiszem ismét sikerült bepótolnom az elmúlt egy hónap lemaradásait! Jó olvasgatást mindenkinek!!
Képeket a Picasa albumban találjátok!

Ave Ceasar, ahogy Eszti barátnőmmel szoktuk volt mondani:):)

Nemsokára megyek HAZAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA :):):):):):)

A nagy elhatározás és okai

Végre rávettem magam, h nekiálljak leírni, mégis miért hoztam meg a nagy döntést! Amint már említettem, hamarosan felmondok.

Még mikor Eszti barátnőm itt volt nálam, a sorsnak köszönhetően egyedül mi futottunk össze egy új magyar lánnyal a buszon, aki Disneybe jött melózni. Tényleg rajtunk kívül senki más magyar nem találkozott vele, szóval én ezt egyértelműen egy jelnek vettem, mindjárt megértitek miért!!
A változatosság kedvéért őt is Esztinek hívják és pár nappal a találkozásunk előtt érkezett. De annyira nem jött be neki az egész, h elhatározta, egy hét után fel is mond, mert neki elege van ebből és diplomával a zsebében nem hajlandó ilyen melót csinálni. Egy szinten meg is értem, de hát ez erről szól...Meg vmilyen félreértés folyamán ő azt hitte, sokkal több pénzt fog kapni, és mikor kiderült, h bizony nem...eldöntötte, h hazamegy, nem kér többet a Disney magic-ből:D

Azonban mielőtt hazament volna, a második napunkat az én Esztimmel a Stúdióban velünk töltötte. Velünk ellentétben ő annyira nem élvezte a dolgot, kiderült, ő annyira nincs oda ezért a világért. Ebéd közben azonban mesélt magáról!! Mint megtudtam, ő is volt már több helyen szerencsét próbálni. Járt még a suli alatt amerikai gyerektáborban (anno mi is terveztük ezt, de sajnos lecsúsztunk róla, mai napig is bánom:( ), valamint kétszer volt már Kréta szigetén animátor nyári szezonban!! Na több sem kellett nekem, rögtön lecsaptam a témára, hisz mindig is vágytam erre, h kipróbáljam az ilyet és Disney előtt ez is a terveim között szerepelt. Elmesélt nekem mindent, miket kell csinálni, milyenek a munkakörülmények, mennyi a fizetés, milyen a főnök stb. Annyira megtetszett az egész, h én már ott tudtam, ezt nekem találták ki, nyáron én már ott leszek!!!!
Mesélte, h a fizu 700euro tisztán, ami annyira nem sok, de abból neked már nem kell költeni kajára, szállásra, mert mindent biztosítanak, azt a kaját eszed, amit a 4-5 csillagos szálloda vendégei. Egész nap sportolsz (így elég kemény), este pedig a vendégek szórakoztatására mennek az előadások, show-k.
Én erre vágytam!!! Sportolni, bulizni, és mellé még pénzt is keresel. Elhiszem, h kemény lehet, de a téli Disney után...már komolyan, bármit kibírok:)
Kérdeztem tőle, mennyire megbízható a fazon, azt mondta nagyon korrekt, és ez is rendes bejelentett meló. Kifaggattam, milyen szállodák vannak, mert nekem azért jó lenne, ha a francia nyelv nem felejtődne el és nem az angolt szeretném erőltetni. Erre mondta, h nem gond, hisz vannak külön olyan szállodák, ahol a legtöbb vendég francia!! Hurrá:)
Megadta az elérhetőséget, mondta, januárban ráér írnom levelet, a szezon pedig ápr. végétől tart nyár végéig természetesen.
Ha ő, aki Disneyből ilyen hamar hazament, itt viszont már két nyarat is eltöltött, akkor csak nem lehet olyan rossz, nemde????:)

A döntésemet a következő nap végképp megerősítette, mikor kiderült, h Párizs helyett mehetek melózni, méghozzá éjjelre. Na akkor én olyan ideges voltam, h tényleg azt mondtam, nekem ebből elég, belőlem nem fognak hülyét csinálni. Kiírják a beosztást, majd megváltoztatják, mikor szabin vagyok...köszönjük szépen, ez nagyon korrekt dolog!! Mikor pont itt van a barátnőm Angliából...pf.

További dolgok, amik miatt végképp megyek innen el, a munkakörülmények.
Erről eddig még sokat nem írtam. De most itt az ideje, h rendesen kipanaszkodjam magam:)
Beköszöntött a tél. Ami egyet jelent a hideggel és a hóval természetesen.
Mivel a mi butikunk egy nyitott helység, így kb. olyan hideg van bent, mint kint. Egyedül a két kassza fölött zúdul a meleg száraz levegő az ember arcába, ami nem sokat ér, valamint tönkre megy a torkod tőle:)
Arról nem beszélve, h nálunk bizony van 4 kinti bódé is, amik mindaddig nyitva vannak, amíg a hőmérséklet nem esik 0 fok alá. Köszönjük szépen, hisz az 1 fok már valóban hőségnek számít:D
Igaz, óránként váltjuk egymást ezeknél a bódéknál, de gondoljatok bele, egy órát kint állni a hóban, szélben...hát nem egy kellemes élmény. Elvileg van egy álló hősugárzó, aminek a melegét a szél úgy elfújja, h abból te semmit nem érzel:D És van, h egy nap 3-szor is kint vagy,ergo 3 órát...
Annyira vicces tényleg, egy hónappal ez előtt még 3 fokban fél óránként ment a váltás, hisz hideg van. Most viszont a nagy havazások meg hidegek után már a 3 fok melegnek számít, megszoktuk, edzettek vagyunk, kibírjuk mi az egy órát is kint!
Amúgy ha 0 fok alá esik a hőmérséklet, vagy esik a hó, eső, akkor bezárjuk ezeket a kis bódékat, és ha szerencséd van, maradsz a butikban nálunk, ha nem, transzferálnak egy ismeretlen butikba, ahol szívod rendesen.

Eleinte 6 réteg ruha volt rajtam. Persze nem volt elég. Aztán jött a 7.-ik, most pedig már a 8 rétegnél járok:D Igaz, hozzá kell tenni én fázós fajta vagyok, na de könyörgöm...el tudjátok képzelni, 8 réteg ruhában melózni...A téli kabátunk egy iszonyat nehéz szövet kabát, ami semmit nem ér, a hátad viszont kegyetlenül megfájdul tőle nap végére. Polár pulcsit 2 hónapja rendeltünk, szerintem tél végére meg is kapjuk őket:D A sajátomat használom!
Az épület, Imagination, amit már annyiszor említettem, bizony nincs fűtve!!! Konkrétan ott öltözöl át, ahol kb. 10 fok van:D És ott is ebédelsz. A helységet csak a konyhából áradó meleg fűti némileg, el tudjátok képzelni, mennyit ér:) Legtöbbször a kabátom sem veszem le kaja közben.
Ha esik a hó vagy eső, és totál elázott a kabátod, esélyed nincs, h az nap végére a mini szekrényben megszáradjon, így mikor szétfagyva visszaöltözöl a ruhádba, kellemes nedves élményben van részed, és mehetsz ki a mínuszokba az átázott cuccoddal együtt.
Ha napközben pisilhetnéked támad, és a szétfagyott kezed kedved lenne megmelegíteni a forró csapvíz alatt, akkor bemész a fűtetlen klotyóba, majd a jéghideg csapvízzel elfagyasztod a maradék ujjaidat is:D
Így működik ez Disneyben...A munkatársaknak ez jár.
Fűtetlen helyiségek meleg víz nélkül és embertelen körülmények. De tényleg, szó szerint, lassan úgy érezzük itt magunkat, mint a rabszolgák! És nem csak én. Más is így gondolja. Más is ki van akadva.
És persze mindig van, aki beteg. Rengeteg a beteg kolléga, de mi ebben a meglepő????
Csoda, h én most bírom...le is kopogom gyorsan, mert sosem lehet tudni!!

A munkát, amit csinálunk, nem szeretem. Kimondottan már utálom. Fárasztó, nehéz, rengeteget kell beszélni, megállás nélkül elmagyarázni mindenkinek, hogy működik a babakocsi bérlés, mi van, ha át akarnak menni a másik parkba, mi van, ha ki akarnak menni a parkból...blabla...és ez órákon át, megállás nélkül!! Egy óra után már alig van hangod...
A legjobb, elmagyarázod a szerencsétlen vendégeknek mi hogy megy, majd egy óra múlva visszajön, te felismered, és megkérdezi, most hogy is mehetek át a másik parkba?? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Egyszerűen nem figyelnek oda arra, amit magyarázunk nekik, mert sietnek, minél előbb birtokba akarják venni a puszettjeiket (pousette=babakocsi) és rohannak el. Pedig az ő érdekük,h megértsék, mi van. Legtöbbször persze azt mondják,h nekik bizony senki nem magyarázta el rendesen, mi van...na igen, hogyne, a vendégnek mindig igaza van:)

A babakocsik tologatása, elrendezése elég kemény fizikai meló. Nehezek, nehezen gurulnak, és mikor pl. egyedül vagy, akkor próbálj meg minél többet kitolni vagy épp betolni a helyükre. Én már nagyon jó vagyok, 5-öt is el tudok tolni egyszerre:D Ezen poénkodtunk többiekkel, milyen ügyes vagyok, Disneynek bizony szüksége egy már 5 babakocsit eltolni tudó emberkére:D:D
A hó és eső miatt azonnal eláznak, undorító vizesek lesznek, amiket a raktárban kell megszárítani. Így az ázott "puszett szag" elég rendszeres nálunk:S
Nap végén, be kell gyűjteni az egész park területéről a "kedves" vendégek által elhagyatott jószágokat. Hiába magyarázzuk el nekik, h igen, nap végén ide hozzánk legyenek szívesek visszaszolgáltatni a kocsikat...persze minek fáradozzanak ők ilyenekkel, sietniük kell haza, jól mutat az a park kellős közepén is:)
Ilyen begyűjtések során gyakran 20-30 babkocsi is összejön, és akkor egy ilyen kígyót terelünk végig a parkon. Egyik tolja, másik elöl irányítja...képzeljétek el mindezt pl. hóban HAHA.
Egyszóval: utálom a babakocsikat!!!!!!!!!!!!!!!!!

Lufiárulás:

Árulunk gyönyörű szép méreg drága lufikákat: Mickey, Minnie, Winnie és a legújabb Buzz formátumban. Imádják a vendégek, a 7.5 euros ára ellenére is, viszik mint a cukrot.
Ha a hőmérséklet 0 fok alá esett...kinti bódékat be kell zárni...de a kieső veszteséget vhogy pótolni kéne...hm, mit is csináljunk??? Legyünk mozgóárusok!!! Micsoda ötlet. Bezárjuk a cartes-okat (bódék) mert hideg van, ne fagyjunk már meg, viszont mehetünk ki lufit árulni a parkba egy órára:D:D Vehheeeeee
Lefagy a kezed, esik a hó, nem baj, növeljük a bevételt, hisz Disney még nem elég csilliárdos!

Munkabeosztás:

Kegyetlen...hol este 7-kor kezdek, pár nap múlva már reggel 7-kor!! És ez mindig így van. A beosztás soha nem fix. Mindig a két szabadnapod után zárással kezdesz (ez most pl. h csúcsszezon van, este 5 órától hajnali 1-ig), majd foly-an csökken vissza, és a végén már nyitós vagy. Hol reggel 6-kor reggelizek, hol délben. Hol este 6-kor ebédelek, hol délben...El tudjátok képzelni? Ennyire rendszertelenül élni, embertelen. Nem tudsz megszokni egy beosztást, össze-vissza étkezel. Ennyire egészségtelenül szerintem még sosem éltem:( Annyi szart eszek, h az eszméletlen, tuti meg is híztam képzeljétek:) Ami persze nekem jó, csak a cukortól való hízás nem a legjobb dolog:S
Beosztásra visszatérve: rendszeresen vannak úgynevezett "special event"-ek (különleges esemény), ami azt jelenti, h egy óriásvállalat ,mint pl. az AirFrance, kibéreli az egész parkot a munkatársainak, és este csak azok lehetnek bent a parkban, hosszabb nyitva tartással. Képzelhetitek, mennyi pénzbe kerülhet kibérelni az egész Disneylandet!!!!!!!!!
Ilyenkor kiket osztanak be éjjelre szívni? Hát persze,h az újakat! Az "újak"-ergo, én és még Erika. Este 6-kor kezdesz, majd hajnali 2-kor már végeztél is:D Igazi élmény...
Ilyen esemény nincs túl sűrűn, de ha van, persze,h mi ott vagyunk:( Mert mi vagyunk az újak. Kicsit unom már ezt a szöveget...meddig leszünk mégis újak? Hány évig még???
Na ez az, amiből szintén nem kérek már, az újságból!!
A régi munkatársak rendszeresen visszaélnek ezzel. Tudják nagyon jól, hol lehet elkerülni a melót, és a másikat dolgoztatni helyettük. Azt hiszik, h én teljesen hülye vagyok??? Ez bosszant piszkosul, h ne nézzenek már madárnak!! Tudom én nagyon jól, mit művelnek, csak mivel "új" vagyok, sok beleszólásom ebbe sajnos nincs:( Tudom, h ez máshol is így működik, csak kissé elegem van már ebből.

Munkatársak:

Amint régebben is írtam már: a franciák nem kedvesek, nem befogadóak, nacionalisták...Ez itt is teljesen bebizonyosodott:( Tökéletes pl. erre: jóval utánam érkezett egy francia csávó: őt azonnal befogadták, összehaverkodtak vele, nálam ez mind a mai napig nehézkesen megy. És ezt nem csak én tapasztaltam, Erika (olasz szobatársam) detto. És még sok más külföldi is!!
Erőlködtem sokat, de belefáradtam!!! Igaz, velem lehet nehezebb, mivel nem értem még annyira jól őket, erőlködniük kell kissé a kommunikációhoz. Ehhez viszont lusták, meg le is tojják szerintem magasról. Így, ha én nem kezdeményezek beszélgetést? Akkor síri csöndben állunk a két kasszában egymás mellett, ha épp nincs vendég. Szuper:)
De már nem érdekel...vagyis érdekel, de nem erőlködök. Így sokukkal nem is beszélgetek:) Én...akinek azért nem szoktak kommunikációs problémái lenni:S
Eleinte kegyetlen volt, emlékszem. Amikor még szó szerint semmit nem értettem a raccsolásaikból. Az igazi francia ugyanis enyhén szólva rondábban beszél, mint ahogy azt én a gimiben tanultam:D:D Most tartok ott, h kezdem érteni a legtöbbet, de még mindig van egy-két olyan emberke, akinek egyszerűen nem értem a beszédét!!! Csak félszavakból próbálom megfejteni a mondanivalót:) Sokszor ez elég vicces, mert okosan megtanultam már hogyan kell bólogatni és egyet érteni, meg hümmögni, oh jaj tényleg? neeee...:D Az a cikibb, mikor kérdeznek vmit, mert akkor már nem mondhatsz akármit:) Ilyenkor lebukok, h igazából nem is teljesen értettem, miről van szó HIHI.
Mindig ragaszkodnak az együtt evéshez! Nem tudjuk miért, de itt szerintük ciki egyedül enni. Hát engem ez nem érdekel!! A fárasztó egész napos magyarázás után én alig várom, h csendben, nyugalomban egyedül ehessek. Ez azonban nem túl gyakran jön össze, mivel vki mindig van, akivel egyszerre megyünk ebédelni. És akkor még kaja meg relax helyett is zsibbaszd az agyad azzal, h megértsd, mit is akar az a francia karattyoló gép. Sokszor próbáltam elbújni előlük ebédlőben, de vki mindig megtalál!!! ÁÁÁÁÁ
Sajnos többi magyarral nagyon ritkán futunk össze, pedig micsoda felüdülés annyi francia után már végre a saját anyanyelvemen megszólalni!!
Nagyon hiányzik a magyar nyelv, és az, h magyarul beszélhessek:(


Szóval, a lényeg, h nem kötöttem őrületes barátságokat a kollégákkal:( Sőt, némelyikük annyira irritál!!!
Nyáron, az utolsó két hétben emlékszem vártam azt, h bemenjek melózni, poénkodjunk a jó fej kollégákkal! És nem értettem, itt miért nincs ez. De aztán rájöttem...a különbség mi volt? Az, h nyáron is a külföldiekkel lettünk nagyon jóban, és max. egy-két franciával! Most viszont, nincs nyár, kevesebb jóval a külföldi...nincs is kivel összehaverkodni. Érdekes nem?
Anita, aki itt volt velünk júliusban, most Reims-ben tanul Erasmussal. Ő detto ugyanezeket meséli nekünk. Egy franciával sincs jóban, csak a külföldiekkel.
Mielőtt kijöttem, többen mondták,h itt ilyenek az emberek, de annyira nem akartam elhinni. Most viszont már bebizonyosodott több szinten is, miszerint ez tényleg igaz, nem csak általánosítás!


Hóhelyzet:

Beköszöntött a tél, és meglepő módon az óceáni éghajlat ellenére már itt is sokat esik a hó. Amire a szerencsecsoki franciák nincsenek felkészülve! Főleg 5 centis hóra nem!!!!!!!!!! Te jó ég, az már lebénítja az egész országot! De tényleg!!:)
Imádom a havat, és gyönyörűen is esett sokszor.
Itt azonban a havazás egyet jelent a káosszal:( Annyira nincsenek felkészülve az ilyen körülményekre, h az egyszerűen döbbenet. És nem ez az első év, h esik a hó, pár éve már így van. Ergo nem védekezhetnek azzal,h ők ehhez nincsenek hozzászokva.
Leesik pár centi hó, leáll a buszközlekedés, bezárnak az iskolák, megáll az élet!

De nem Disneyben:)

Ugyanis, ha hó van, és nincs busz? Az a te bajod. Oldd meg!! Nincs kocsid? Hát gyalogolj!!!! Kis eddzés a 8 órás fizikai munka előtt vagy után. Miért is ne?:)
Ha pedig nem mész be? Nem fognak örülni neked, valamint pénzt sem kapsz.
Disney a szállásunktól 45 perc nyáron gyalog. Télen 1 óra. Hóviharban, legjobb!!!
És elvárják, h bemenj, nálunk legalábbis szükség van az emberre, mert lehet akár méteres hó is a parkban, de a vendégek ott vannak, jönnek, és rendületlenül bérlik a lusta kölykeiknek a babakocsikat!
Hogy oldottam meg eddig ezt a kérdést?
Ügyesen:D Szerény vagyok tudom HIHI
Tehát, eddig kb. soha nem gyalogoltam. Egyszer indultunk el a lányokkal este hazafele gyalog, mert busz nem volt, a taxisoknál kígyózó sorok...így mit volt mit tenni, nekivágtunk az útnak sok más szálloda vendéggel együtt. Ugyanis ha hó van, még a 4 csillagos hotellakók busza sem képes csodákra:)
Amint fogyott a nép, nekiálltunk stoppolni és szerencsénk is volt, majdnem hazáig hoztak minket!

Következő nap reggel: szintén zuhog a hó, megállás nélkül. Kimentem az ideiglenes buszmegállóba,(amit a mi utcánk előtti körforgalomban állítottak fel) hátha jön a busz, de persze nem érkezett meg. Maradhattam volna itthon, de kell a pénz, be kell menni melózni. Így Ágika nekiállt egyedül stoppolni:) Rengeteg autó jött, mindenki ment munkába, és egy kedves csaj fel is vett. Megint bejutottam.
Következő alkalommal az volt a mázlim, h reggel 8-kor kezdtem, a hó pedig hajnali 6kor kezdett el esni, így én még valószínűleg elcsíptem az utolsó közlekedő járatot:)
Mindig megoldottam vhogy, meg is fogom, és az is biztos, h egyszer sem nem fogok gyalogolni:) Stoppolok, ahányszor csak kell:) Soha életemben nem csináltam még, de itt már profi leszek lassan!! A kényszer nagy úr:)

Még tél előtt mesélték nekem kollégák, h utálják a telet meg a havat, mert akkor itt vége mindennek. Én nem akartam elhinni, amikor mesélték, h nem járnak a buszok már 5 centi hótól, meg hogy nem takarítják az utakat...Sajnos azonban saját bőrömön kellett megtapasztalnom, mindez nem csak mendemonda, a valóságban is így van:S
Pedig gazdag a környék, nem hinném, h ne lenne pénzük hógépekre...Vagy egyszerűen csak nem érdekli őket? Nem hinném...Nem tudom, számomra ez még egy megoldatlan rejtély:)


Együttélés a Boiserie-ben "Büdöskével"(csak erős idegzetűeknek!!)

Sokatoknak már írtam vagy meséltem, h az újabb költözés után is rendszer sokkhatásban részesültem a szobatársamnak köszönhetően.
Egy 32 éves, kívülről azt gondolnád, h igényes, sokat magára adó nőről van szó.
Ő a valóságban a legigénytelenebb ember, akivel valaha is találkoztam...

Lakva ismerszik meg az ember. Ez egy hatalmas mondás!!!

Csak pár dolog róla, ami miatt szintén utaznék már haza a lehető leghamarabb:
Wc-zés után nem mos kezet...előfordult, h nem húzta le maga után a klotyót...eszméletlen putrit hagy maga után minden egyes alkalommal a fürdőben...nem mindig fürdik!!!minek az? biztos öntisztuló:S áááááá
Emiatt szinte mindig büdös...a ruhái is bűzlenek. Mosni egyszer mosott kézzel 2 hónap alatt, akkor a természetes szappanjától a ruhái, amiket kiteregetett a fürdőben olyan bűzt árasztottak magukból,h mikor beléptem az ajtón, öklendezni kezdtem...
Ágyneműjét soha nem mosta még...ruhástul fekszik bele, rá, a táskáját ráteszi lazán a párnájára...szerintem lassan mászni fog az egész ágyastul mindenestül:S
Az, h nem takarít, mosogat alap. Nem használ tányért...döbbenet, nekiáll a csupasz asztalon enni...majd a morzsát lesöpri a földre takarítás címén!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És még sorolhatnám napokig, mekkora egy igénytelen...Nem tudom, h bírom még...
A mocsok mellett még hangos is. Olasz, mit várok. Ordítva beszél, képtelen halkan. Semmi tekintettel nincs arra,h ketten vagyunk a szobában, és én aludni szeretnék! Beront a szobába, csörög csattog,pakol, és mikor szólok neki, még neki áll följebb.
A bűze miatt éjjel sokszor a fal felé befele fordulok, h ne érezzem annyira erősen a szagokat...Egész éjjel horkol, de nagyon durván!!!!!!!!! Hetekig nem tudtam aludni tőle, már a végkimerülés határán voltam, mikor rászántam magam, és Krinya javaslatára vettem egy füldugót! EZ EGY CSODA! Azóta nem tudok nélküle létezni. Végre tudok este aludni!!!!! Igaz, h nem túl kényelmes, néha nyomja a füled, és nem is akarnék hozzászokni, de ha túl akarom ezt élni, muszáj!
A bűz ellen nem tudok védekezni: nem mondhatom neki: FÜRDJÉ MÁ LE!!!!!

A nagy balhé:

Elszakadt a cérna...hogy mi váltotta ki a nagy balhét? Mikor zuhanyzás közben észrevettem,h az én intim borotvámat a haja vágásra használta!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Először letagadta, majd bevallotta...én ilyet még nem éltem!!!!!!!!!!!!!!!!! Hogy van képe vkinek egyrészt a másik borotváját használni???????? Másrészt vki egy borotvát használ a haja trimmelésére???????
Emberek, hallottatok ti már ilyenről???????
Jha persze, akinek egy piros ballonkabát a törölközője...(ez is egy külön sztori, h jöttem rá, h a fürdőajtón lógó piros undorítóan bűzlő kabátot használja törölközőnek...)
Tehát, ordítoztunk, én mindent a fejéhez vágtam,h nem takarít, hogy képzeli,h az én borotvámhoz egyáltalán hozzányúl??? Használta a szappanom, a kajámból is evett...Áh, komolyan...
Én nem tudom, egyesek milyen körülmények között nőttek fel, meg mihez vannak hozzászokva, de ez durva!!!
És közben egy órát sminkeli magát a tükörben, rendezgeti a haját, látszik rajta, milyen elégedett magával!!!Minden héten vesz magának egy új táskát, sminkcuccot, legalább 4 nagy zacskónyi sminktermékei vannak!! Hogy fér össze az igénytelenség ezzel??? Nem értem!!!!

Amúgy beszélünk azóta, mert munkatárs lévén a meló szidása összehoz minket, de rengeteget nyelek...Amúgy tanulóképes, fejlődött már pár dologban, de még így is az agyamra megy!!! A közös munka miatt még a beosztásunk is majdnem teljesen egyforma, így sokszor ahelyett, h a szabadnapomon nyugtom lenne, ő is itt van!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Még egy, a sok nem említett dolog közül, ami azért már veszélyes!!! Rendszeresen begyújtva hagyja a tűzhelyet a legmagasabb fokozaton!!!!!!!!!!!!!!!!! Én már 3-szor vettem ezt észre, és ma beszéltem Kallyval (másik lakótárs, ő rendes tiszta), kiderült, ő is 2-szer már észre vette!!! Ergo ez azt jelenti, h ez rendszeres!!!!!!!!!
Gyerekek, ennek már a fele sem tréfa!! Egyszer arra fogunk hazajönni, h ég az apartman!!! Legutóbb a hajvasalóját hagyta bedugva és bekapcsolva a fürdőben!!!! Mázlimra én utána keltem egy órával, és észrevettem!!!
De mi van, ha egyszer előbb megyek el,mint ő...mi van, ha egyszer se Kally, se én nem vesszük észre,h bekapcsolva hagyta a tűzhelyet???????
Bele sem merek gondolni....


Nos, azt hiszem elég rendesen leírtam, mik azok a dolgok, amik miatt végképp elhatározásra jutottam:(

ELÉG VOLT!

A munkából, a kevés pénzből, a körülményekből, a franciákból, Erikából, az együttlakásból...

Úgy terveztem, hogy január végéig még maradok, egy fizut megvárok, majd 2-3 hónap pihi, és ápr. végétől kezdődik a nyári szezon!! Nagyon bízom benne,h össze fog jönni a dolog, de legbelül érzem,h így lesz, és ez a lényeg:)

Sajnálom azt, h akik tervezték, hozzám már nem jöhetnek ki, de a fentiek elolvasása után, azt hiszem meg fogjátok érteni!!! És ne aggódjatok, mert Zoli, Adri itt maradnak és Petra is valószínűleg jön vissza márciusban. Megígértettem velük, ha jönnénk, ők valószínűleg be tudnának vinni minket majd a parkba!

Most zárom panaszkodó soraim, az elmúlt időszak eseményeiről pedig egy külön bejegyzésben számolok majd be!

Puszi mindenkinek!!!!!!!!!!!! 

Nemsokára megyek hazaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa:):):):):):)

Hull a hó és hó-zik-zik-zik, még a Mickey egér is fá-zik-zik-zik:)

Legutóbbi bejegyzésem óta, ami jó régen volt:S hivatalosan is beköszöntött a tél Franciaországba, hó formájában! Ennek én nagyon-nagyon örültem!!!! Ugyanis itt normál körülmények között az óceáni éghajlat miatt nem igazán esik a hó. De pár éve a globális felmelegedésnek köszönhetően a helyzet megváltozott, és itt is egyre hidegebb van, valamint havazik. Míg nálunk kevesebb a hó évről évre (nagy bánatomra), addig itt megjelent.
Nov. 26-án, mikor Eszti nálam volt (erről majd később írok), reggel előbb keltem fel, hogy a nagy párizsi kalandunk előtt még bevásároljak. Megyek ki a nagyszobába, húzom el a függönyt, és hatalmas meglepetésemre, valamint örömömre, havas táj fogadott!!!! Annyira de annyira meglepődtem, mert abszolúte nem számítottam rá, időjárást akkortájt nem figyeltem...A sokk és ujjongás közepette fogtam is a gépem, azonnal készítettem egy képet az első hóról a Boiserie-ben, íme:

A fotó maga tudom nem nagy szám, a nagyszobánk ablakából készült, de nekem sokat jelent, mert úgy meglepődtem és nagyon jó kedvem lett tőle:)

De most ugorjunk egy kicsit vissza az időben,mikor még nem esett a hó,viszont heteken át megállás nélkül zuhogott az eső:S
Ha zuhog az eső, az nekünk a Strollers-nél dolgozóknak rosszat jelent: eléggé fen áll a veszélye annak, h transzferálva leszünk. Esetemben ez sajnos meg is történt, méghozzá majdnem két egymást követő napon, két különböző butikban voltam. Mint előző bejegyzésben is írtam már, transzferálva lenni szívás...és most sem volt másképp. Bár első napi nem volt olyan gáz, csak hót unalom, meg ismeretlen emberek...a másodikon már kiakadtam, mert ott eléggé kiszúrtak velem. Megállás nélkül kasszában hagytak, de én tapasztalt lévén úgy gondoltam nem hagyom magam, és bizony szóltam: "Ha jól tudom, 3 óránál tovább nincs joguk kasszában tartani, kell pihi, vagy más elfoglaltság. Válasz: Ma nem így van, a team leader kijelentette, mivel sokan vannak, kasszázni kell..." na igen,ez így elvileg mind szép és jó, mindaddig, amíg nem látod, h a régiek bizony nincsenek beosztva órákra oda, és lazán floor rendezgetés címén kb semmit nem csinálnak...Na ekkor azért eldurran az ember agya, amikor totál hülyének nézik!!!!!!!!!!!!!!!  És mégsem tudsz mit tenni...Csak csúnyán nézni és magadban mérgelődni. De ne féljetek, én utána melóhelyemen, mikor kérdezték, na hogy telt a nap, simán mondtam, h szemetek voltak velem, és bent hagytak 4.5 órára kasszában!! Ki is voltak akadva, h ez tényleg szemétség... De hát ez van. Megszoksz, vagy megszöksz:)

Ezek után, nagy bánatomra más is történt. Mint többször említettem, Disneyben, de a mi butikunkban különösen, nagy a melegek koncentrációja:) Ami ok, így vicces...de rám nézve??? Elkeserítőőőőőőőő:( Egyetlen egy pasi volt, aki érdekelt volna tőlünk, és akivel első perctől fogva elég jól kijöttünk. Szerintetek, mi történt vele??? Felmondott:D:D:D Gratulálunk Ágikaaaa, h az egyetlen számításba jöhető hím is eltávozik:D:D
Erről ennyit, no comment...utolsó esélyek is elszállingóztak:)
Aki maradt? Egy-két kivétellel meleeeeeeeg::S Nincs nekem semmi bajom velük...de tényleg, csak most ez így már sok:)

Hogy próbáljunk javítani a helyzeten, eljött végre az újabb szabadnap és az újabb buli lehetősége:) Jupííííí
Nov. 16-án éjjel (teszem hozzá aznap 5.munkanapom volt, reggel 8-kor kezdtem...) ismét nyakunkba vettük Párizst, de most nem csak Petrával mentünk, hanem Zoli is csatlakozott hozzánk. Ugyanarra a helyre mentünk, mint a múltkor, de vhogy most nem jött annyira össze a dolog. Lehet, egy pasi társaságában megjelenni egy bulihelyen szingliként nem biztos, h nyerő ötlet?:)
Másik: nem tudom, mi változhatott az előző alkalom óta (talán nem voltunk annyira berúgva:)), de most katasztrófális volt a felhozatal:S Ééééééés, rengeteg volt a buziiiiiiiiiiiiiiiiii:S Remélem nem sértek meg senkit azzal, h most így írom:) Gyerekek...én azt hittem, egy meleg bárban vagyunk:D
Volt egy csávó, aki úgy táncolt, h a végén már az emberek körül vették, és mindenki azt nézte, mit művel:D Amúgy, én nagyon élveztem a show-t,mert vicces volt. És a srác elég jól táncolt is mellé. Mindig kiszúrt vkit a tömegből és annak nyomta:D Szegény Zoli, enyhén szólva kiakadt, mikor barátunk őt vette célpontba:D:D Én olyan jót röhögtem, az meg majd felrobbant az idegtől:D:D:D:D
Na igen, Zolinak ezen az éjjelen nagyobb esélyei voltak, mint nekünk csajoknak:):)
Ettől függetlenül azért jól éreztük magunkat, és szokás szerint reggel 7-kor értünk haza, kissé szétfagyva, "csöppet" fáradtan.

Másnap szabadnap!!! Persze alvás jó sokáig, punnyadás, de azért vmit kéne csinálni. Kitaláltuk Petrával, h menjünk el a Caffe Mickey-be. Giona barátunk is csatlakozott hozzánk.
Ez a hely egy olyan étterem, ahol kajálás közben ott rohangálnak fel-alá a karakterek (Donald, Mickey, Minnie, Füles...) és fényképezkedhetsz velük, autogrammot kérhetsz. Hogy miért nagy szám az ilyen? Azért, mert normál esetben, ha szeretnél magadnak egy Mickeyvel készült képet, a parkban egy órát kéne sorba állnod a hidegben. Valamint a karakterek nem egy helyen vannak, így akár egy napod is rámehetne arra, h beszerezz minden kötelező fotót.
Na ezeket a fölösleges köröket itt megspórolhatod. Persze maga az étterem nagyon drága, és legtöbbször előre kell asztalt foglalni, de mi úgy véltük, megér ennyit nekünk (ráadásul nekem még egy ilyen karakterrel sem készült képem a nyáron!), valamint mázlinkra szerda este nem volt nagy sor, így egész hamar bejutottunk.
Mutatok egy-két képet itt a blogban, a többit pedig feltöltöm a Picasa albumomba!

Első kötelező fotó Minnie-vel:)

Drága Füles, olyan kis cuki volt

Tigrist közre fogtuk

A cseles kis Pluto pedig megtámadt hátulról és jól összetúrta a hajam:D

Jól éreztük magunkat, én örvendtem, h most sikerült bepótolni az összes elmaradt képet, Petráék meg alapból -Disney mániásak lévén- élvezték az egészet:) A kaja ugyan felejthető volt, de nem is erről szólt az este.

Második szabadnapomon pedig végre rávettem magam a hivatalos ügyek intézésére is. Meg kell, h mondjam, itt sem egyszerűbb az élet, mint otthon Mo-n. Először is kitöltöttem a lakhatási támogatáshoz szükséges papírokat, mert h kiderült, itt ilyen is van!! És 25 éves kor alattiak elég nagy eséllyel megkaphatják. Ha már csak a 280 havi bér felét kifizetnék, szuper lenne!! A 3 költözésem miatt nekem szokás szerint bonyolultabb volt a dolog:) de sebaj, kedves recepciós néni megoldotta nekem. Már csak fénymásolatok, meg az első két fizupapír másolata hiányzott (amit most nov. végén kaptam meg), és utána küldhettem is a csomagot. Tegnap ezt a küldetést teljesítettem is, így most már csak a remény, és várakozás maradt, h megszánnak, és visszamenőleg is kaphatok maniiit.
Ez után következett az egészségügyi biztosítás intézése. Ide is rengeteg papír, meg fénymásolat kellett, de nőcike azt ígérte, 3 héten belül már meg is kapom a taj-számom, majd később a Tb-kártyám. Két napja meglepő módon 2 hét után, megérkezett a számom!!! El sem akartam hinni, ugyanis Petrától kezdve Zolin át mindenki ezer éve levelezésben áll velük, mert mindig akad vmi gondjuk, én meg ígéretük ellenére még előbb is megkaptam a számom. Juhéjjjj, egyszer ilyen téren nekem is lehet szerencsém:D
Már csak a "Carte vitale"-omra (tb-kártya) várok és teljes lesz a küldetés.

Következő említésre méltó esemény nem meglepő módon a szabadnapjaimhoz köthető:) Eljött hozzám Eszti barátnőm!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Az első vendégem itt Disneyben!!!!!!!!!!!!
Végre, annyi idő után újra találkozhattunk. Ő ugyanis most Angliában húzza az igát, nyáron hozzá szerettem volna kijutni, de ugye ez nem olyan egyszerű. Beszéltük beszéltük, jó lenne már vmit csinálni, elutazni vhova, vagy nem tudjuk...de nekem sajnos ez lehetetlen, mert szabit nem vehetek ki:( Így kitaláltuk, mi lenne, ha ő jönne el hozzám?!! Hisz őt elengedik melóból, és még úgysem járt soha se Disneyben, se Párizsban!!
El sem hiszem, h sikerült ezt összehozni:):)
Én már jó előre elkezdtem tervezni a programot, hova menjünk, mit csináljunk. Hatalmas mázlimra, arra a hétre épp 3 szabadnap jutott, nem is értettem, hogyan, mert normál esetben ilyen nincs. De mondom most ez van kiírva, éljen-éljen:)
Még érkezése előtt kiváltottam a Passe en Scene-emet (ez az a kártya, amivel 2-szer 3 emberkét vihetek be a parkba márc.20-ig, utána pedig már 13-szor 3 lehetőségem lenne), és eldöntöttem, h bizony elhasználjuk most mind a két lehetőségem, annak ellenére, h 3 ember helyett csak őt viszem be (így ugye 4 ingyenjegy ugrik). Azért döntöttem így, mert egyrészt tudtam, h 1 nap Disneyre és a két parkra összesen nem elég. És azt is tudtam, h márciusig garantáltan sajnos senki nem tud meglátogatni engem, tehát elveszne ugyanúgy az a lehetőség, mint a nyáron is történt.
Drága barátosném 23-án este érkezett meg Chessy pályaudvarra:) Aznap én reggel 8-kor kezdtem, így elég hulla voltam már, de ez nem gátolt meg abban, h örvendjünk egymásnak:) Amúgy az egész fél év utáni találkozás olyan volt, mintha egy napja váltunk volna el:) Pedig keveset kommunikáltunk az elmúlt időszakban, de mégis, olyan jól ismerjük már egymást, h sosem jelentett gondot megtalálni a közös hangot.

Első napunkat az időjárástól tettem függővé. Ha nem esik és szép az idő, mehetünk a fő parkba, ahol sok a látnivaló, show és felvonulás.
Hatalmas mázlinkra, 3 hét kemény esőzés után csoda történt, és reggelre napsütésre ébredtünk!!!! Mondtam Esztinek, h ekkora mázlink nem lehet:D
Majdnem nyitásra mentünk és azonnal nyakunkba vettük a parkot!!

Kötelező fotó a bejáratnál, az 5 csillagos Disney hotel előtt

Pózolás:)

A gyönyörű napsütésnek köszönhetően jó kis fotókat tudtunk csinálni. Igyekeztem úgy szervezni a napot, h lehetőleg mindenre felüljünk, mindent kipróbálhassunk.

Egy kellemes hajókázás után a legrégebbi attrakcióhoz, a szellemkastélyhoz mentünk. Ez már annyira gagyi, h félelmetes:D Tesónak nagyon tetszett. 

A kastély melletti temető bizony félelmetes hely...mi is jól megrémültünk

A nagy sokk után hullámvasutaztunk egyet!! Big Thunder Mountain!! Ez egy kinti hullámvasút ugyan, de a hideg ellenére nagyon élveztük :) Amúgy egész nap folyamán kis cseles voltam, szinten mindenhol megtaláltam a rövidebb bejáratot, vagy bekéredzkedtem pofátlanul a gyorsan haladó sorba, hisz én is itt szívok, naaaa,légysziiiii, nem tudtak nekem ellenállni:) Így mázlinkra mindenre jutott idő!!

A vasutazás után nyugodtabb terepre érkeztünk, a Télapóhoz!! Azonban a hozzá vezető sor akkora volt, h végül úgy döntöttünk, túléljük, ha most nem talizunk vele, a kívánságlistánkat pedig inkább e-mail-ben küldjük el neki:D Azért készíttettünk egy jó kis képet a sorban:

Az itteni havas táj még nem az igazi hó volt, de tisztára úgy fest, mintha az lenne nem?:)

Télapót magunk után hagyva véletlenül felfedeztem, h van nem messze tőle vmi színpad, ahol 10 percen belül kezdődött Mickey és Minnie karácsonyi show-ja. Korcsolyáztak is benne a főszereplők, édes volt nagyon, élveztük:) 

A show záró jelenetében még pacik is megjelentek:)

Mivel ez a kis "színház" egy nyitott helység volt, az addig kint töltött idő alatt eléggé megfagytunk, és a gyomrunk se bírta már tovább, így beültünk egy jó nagy zabára és melegedésre a közeli étterembe.

Teli gyomorral nem célszerű hullámvasútra ülni, tehát olyan helyet választottam, ahol csak bámészkodni kell és jó kis képeket lehet csinálni:

Ez után Fantasylandben forogtunk egy kicsit a csészékben, majd a karácsonyi vásárban ingyen forró csokit kaptunk egy kedves volt odf-es kollégától!! Milyen jók is a kapcsolatok?!! 

 

It's a small word-ben a különböző nemzetekkel ünnepeltük a karácsonyt

Eljött egy újabb hullámvasút ideje, ami át is pördül, ekkora már szerencsére nem volt tele a gyomrunk:)

5 órási felvonulás télapóval, karácsonyfa gyújtási ceremónia, valamint a nagy színpadi show, mely végén Csipkerózsika kastélyán kigyúlnak a fények:

Kötelező fotók a fényárban úszó kastéllyal:

Kis őrültködés a boltban:

Nap zárásaként pedig a pompás esti "Fantillusion" parádé:)
Estére már nagyon hideg volt és az egész napos kintlét után kissé megfagytunk, de azt hiszem felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk!!
Hazaérve egy jó kis forró leves, kiolvadás, dumcsi, és a várva várt alvás.

Másnap következett a Stúdió! Ekkor már az idő borongósabb volt, de szerencsére nem esett az eső, csak szimplán hideg volt.

Kötelező fotó Walt Disneyvel és Mickey egérrel

Egy kis szabadeséssel kezdtünk a Tower of Terror-ban, bemelegítésnek nem rossz, Esztinek nagyon bejött:)
Aztán, mivel nem esett az eső, gondoltam az első Motor Show-ra üljünk be, mert ki tudja, du-ra milyen lesz az idő. Én már előre beharangoztam Esztinek, h ez milyen szuper.... hát erre fel, sajnos csalódnunk kellett. A műsorban főszereplő "jó" autó pont elromlott, így egy csomó jelenet kimaradt, és az egész vhogy nem volt egy nagy szám:( Ráadásul mivel ez is egy nyitott terű lelátó, szétfagytunk a fél óra alatt:) Ez annyira nem jött össze:)
A fagyhalál elkerülése végett betértünk az első étterembe egy forró csokira!! Újult erővel immáron, következett a kedvenc hullámvasutam: Rock n' Roller Coaster!! Juhééééjjjjjjjj
Ez az,ami az elején 1 perc alatt gyorsul fel 100-ra , majd át is pördül!! Király volt, Eszti is nagyon élvezte:)
Még ebéd előtt üres gyomorral vágtunk neki egy másik hullámvasútnak, amin eddig én is csak egyszer voltam, ugyanis mindig akkora a sor. Most a hideg miatt a nyári 70 perces várakozás helyett mindössze 20 perc volt kiírva, persze,h beálltunk a sorba. És azt hiszem, nem bántuk meg:)

Ilyen belülről a hullámvasút: teknőkben kell helyet foglalni (Nemo nyomában az attrakció témája), majd az pörög útközben, így hol előre menet mész, hol oldalra, elég komoly:)

Még egy durva attrakció a nagy zaba előtt: Air Racer, amiről tettem is fel ide videót anno. A félcsőben fel-alá guruló autó: csúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúcs:) Ez az attrakció a nyáron megnyílt Toy Story Playland területén van, aminek a bejáratánál készítettünk egy fotót Buzz-el:

Ennyi élmény után már enyhén szólva éhesek voltunk, így beültünk enni, és természetesen kiolvadni egyben:)
Teli gyomorral elkerültük a durvább dolgokat, így inkább készíttettünk egy aranyos képet közösen Fülessel:

Majd megnéztük az Anémagique-ot (amit a múltkor láttam először én is és amiben a karakterek táncikálnak a színpadon), később pedig a Cinémagique-ot. Ez utóbbit is imádom, nem tudom sajnos elmesélni rendesen, miről is szól, mert ezt egyszerűen inkább látni kéne.
A park lassan bezárta kapuit, így nekünk is véget ért a móka aznapra. Utolsó fotó a bejáratnál:

Zárás után még elmentünk a Disney Village-be, ahol Eszti shoppingolt egy kicsit, majd én azt terveztem, h bemegyünk a Caffe Mickeybe, mivel Eszti még nem fotózkodott Fülesen kívül a karakterekkel és amúgy is milyen poén lenne. De sajnos pechünkre nagy volt a sor és a hidegben 40 percet kellett volna várni,h bejussunk:S Így úgy döntöttünk, várakozás helyett inkább megyünk haza a jó meleg kis apartmanunkba, ahol én csináltam egy gyors kis levest, és dumcsiztunk. Amúgy is hulla fáradtak voltunk nap végére, nem is hinné az ember, milyen kimerítő tud lenni egy ilyen élményekkel teli mozgalmas nap:)

Másnapra, nov. 26-ára. Párizsozást terveztünk!!!! Ezen a reggelen keltem havas tájra!!
Azonban...közbejött egy kis gikszer...Disney keresztül húzta a számításaimat...és egy véletlen folyamán kiderült, aznap nekem bizony nincs szabadnapom!!!!!!!!!!!!!!!!! Hanem este 6-tól melóznom kell!!!!!!!!!!!!!!
Ne tudjátok meg...mennyire ideg lettem...
És igen, ekkor született meg a döntés a fejemben...nekem ebből elegem van, én ezt nem csinálom tovább. De erről majd írok egy másik rövidebb bejegyzést, h mik történtek, és miért jutottam arra az elhatározásra, h felmondok.
Lényeg a lényeg, villám gyorsan vmit ki kellett találni, mégis hogy megy el Kiss Eszter egyedül Párizsba, mikor nem így készültünk!! Ha ezt tudjuk előre, akkor úgy alakítjuk a dolgokat, ő is utánanéz ennek-annak, h mégse úgy menjen már oda, fogalma sincs semmiről!
Vészforgatókönyv: Zoli!!!!!!!!!!!!!
Hála a jó égnek, Zoli ezen a napon szabadnapos volt, és amint elmondtam neki, mi a helyzet, ő kapott az alkalmon, és szíves örömest elment Esztivel Párizsba!!! Hurrá!!!!!!!!!!!!!!!
Így, én sík idegen, és szomorúan elmentem este dolgozni, ők pedig nyakukba vették a fővárost!!
Éjjel 3-ra értem haza, Eszti mint kiderült, nem sokkal előttem ért haza:) Másnap reggel viszont már ment haza.
Mint reggel mesélte, fantasztikusan érezte magát Zolival, és ahhoz képest, h élete első Párizsi kalandját a pasijával szerette volna eltölteni, nem bánta meg ezt a napot:D Sétáltak, éttermeztek, fotózkodtak, egyszóval nagyon jól elvoltak:D Én amúgy tudtam, h egyiket sem kell félteni, biztos megértik majd egymást, hát ez így is lett.
27-én de. drága barátosném visszatért angol honba. Sajnos a pályaudvarra nem tudtam kikísérni, mivel 5 órát aludtam aznap és a pörgős, eseménydús napok után enyhén szólva ki voltam purcanva:D De hála a jó égnek Esztit nem abból a fából faragták, aki ezen kiakadt volna!

Fantasztikus volt ez a pár nap és tényleg örülök neki, h végre annyi idő után sikerült összehozni a találkát.
Bízom benne Tesó, hogy jól érezted magad itt a magic világában és emlékezni fogsz Ágika villás reggelijeire is:P (minden reggel szépen megterített asztalnál szolgáltam fel neki a sonkás-hagymás tükörtojást paradicsommal és forró teácskával:D)

Megígértem neki, legközelebb én látogatom meg Angliában, bízom benne, h ez tényleg így lesz!!!! Ámen:)

Most azt hiszem zárom soraimat, mert szokás szerint a maratoni bejegyzést így is örülök, ha sikerül végigolvasnotok:) Pedig még most sem írtam le, mi van a melóhelyen, hogy hoztam meg a nagy döntést és mik a jövőbeni kilátások, de mint ígértem, hamarosan erről beszámolok egy rövidebb bejegyzés keretében!!

Addig élvezzétek ezt a történetet, hamarosan újra jelentkezem!!!
Csók mindenkinek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!