Halál unalom a parkban, ugyanakkor mozgalmasan eltöltött szabadidő:)

Kihalt a párizsi Disneyland. De tényleg. Ez nem vicc. Hihetetlen is egyben:) Mondták nekem anno, h ez a január környéke elég gáz lesz, de nem hittem volna, h ennyire. A karácsonyi és nyári 50ezres látogatottsági számok mellett most örülünk, ha a 10ezret eléri a vendégek száma. Persze nem azt akarom, h olyan sokan legyenek, mint akkor, mert az kegyetlen volt. Valahogy a kettő közötti arany középutat lenne jó megtalálni:) Persze, álmodok szépeket mi?:)
Annyira nincs mit csinálni, h az már félelmetes. A babakocsikból örülünk, ha két sor kimegy (a 7-ből)! A floor-on nincs mit rendezni, mert tömve van az egész és mivel vendég sincs, így nem is fogynak az áruk, nincs mit utánpótolni. Állunk, csak állunk, unatkozunk, dumcsizunk. Kegyetlen. Higgyétek el nekem, ez sem jó. Mert a kasszát pl nem hagyhatod el, más zenét nem hallgathatsz, csak azt az őrjítő szokásos Main Street-es dallamot. És a legrosszabb, h sokszor egy helyben állsz sokat, minek következtében egy idő után úgy érzed, h a lábaid már egy tonna súlyt nyomnak. Komolyan, kezdtem megijedni, mert ilyet én még sosem éreztem! Tudjátok, volt anno az a reklám, amiben a hölgynek a lába elkövesedett a sok állástól. Na, én mostanában úgy éreztem sokszor:S Így előfordult, h nekiálltam gyakorlatokat csinálni egy helyben, h kicsit átmozgassam a tagjaim:)
Volt,h elkezdtem rajzolni!! Jó móka, legalább múlik az idő:) Elő is jött a kreatív oldalam...és álmodoztam, milyen jó lenne egy rajz vagy tánciskolába otthon beiratkozni:)
Ha véletlen betéved hozzánk egy vendég, akkor ujjongunk, és kinyaljuk a kis feneküket, mert legalább van vmi esemény:D Döbbenet nem?:)
Másik dolog, ami miatt izgulnom kellett minden nap, h ne küldjenek haza előbb, mivel nincs mit csinálni. Ugyanis, rendszeresen zárásra voltam beosztva, ami azt jelenti, h későn kezdesz, de későn is végzel. A mi butikunkban a park bezárása után még 3 órával kell maradni. Nyáron ez logikus, mert tényleg nagyon sok munka van nap végén (floor rendezése, babakocsik begyűjtése a park területéről, szemetesek kiürítése stb.). Ilyenkor viszont, amikor alig bérelnek babakocsit, és nincs vendég sem, 3 óra rengeteg és fölösleges. Előfordult, h haza kellett mennünk egy órával előbb, és ez egyben azt is jelenti, h te elvesztesz egy óra munkabért!! Mert hiába nem akarsz menni, nincs mit csinálni, menned kell. És nem ám fizetik neked.
A ciki ebben az, h egyszer még ok, belefér, nem halok bele abba a 9 euroba. De, ha minden nap zárást csinálok és esetleg minden nap haza kell menni, az nekem már kb. 5-ször 9 euro lett volna, ami már rengeteg pénz! Egyik kollégámtól, mikor panaszkodtam neki, h mennyi zárást csinálok majd, és félek, sokszor kell előbb hazamennünk, megtudtam, h nem is kötelezhetnek minket arra, h hazamenjünk!!! Na ezen felbuzdulva én először kértem az egyik team leadert (aki nem túl kedves), h ne kelljen már annyi zárást csinálnom, variálja át másokkal kicsit (nem nagy dolog amúgy nekik!), erre közölte velem, h szüksége van rám, nem tud mit tenni. Na ez egy hatalmas kamu a részéről, mert neki aztán oly mindegy, h kit rak be estére...Sebaj, én meg közöltem vele, ha esetleg előbb kell hazamenni, én nem megyek, hanem inkább átnézek másik butikba, segítek ott. Mondta ok. De hála a jó égnek megúsztuk a hetet előbb hazamenetel nélkül, sőt többször jól is jártunk ,mert egy beletojok, de jófej team leaderrel zártunk mindig, aki volt, h elengedett minket egy órával előbb is, úgy, h fizetik!! Na igen, ennyin múlik, h melyik team leader emberséges, és melyik szenya...

Többször elgondolkoztam én is azon, vajon jó döntést hoztam-e azzal, h hazamegyek. De szerencsére nap mint nap megerősítenek ebben a melóhelyen. Ugyanis, az elmúlt időben ugye elég enyhe idő volt, sokat esett az eső, így a külső bódék nyitva voltak rendszeresen. És persze ki töltötte ott mindig a legtöbb időt? Hát persze, h Ágika:) Azért az ok,h 3 fok a decemberi hidegekhez képest már nem számít olyan kevésnek, na de amikor egy órát kell állnod egy helyben kint, az már ciki! És akkor még késve is érkezik a váltás, na az már több a soknál. Többször előfordult, h mikor én mentem váltani vkit, persze, h időben mentünk, amikor viszont értem kellett jönni, volt, h fél órát is késtek ! Köszönjük szépen!!!! Fagytam egy párszor kint...Ez nem fog hiányozni azt hiszem:)
A szokásos hivatalos ügyek intézése továbbra is borzalmas. Ez sem fog hiányozni. Legutóbbi történet, a csomagom, amit még otthoniak küldtek nekem anno...Rengeteg idő és izgulás után végül a csomag egy másfél hónapos utazás után hazaért. Éljeeeeeeeeen!! Csak éppen a 12ezres feladási díj úszott, a benne lévő élelmiszerek pl, szépen megromlottak, a karácsonyi ajándékomat nem kaptam meg, az a sok aggódás és idő...Otthon már elindították a reklamációs folyamatot tesómék, de a probléma, h hiába ott fizették ki a feladási díjat, egyértelműen nem a magyar posta hibázott, hanem a francia. Így elhatároztuk, h nekem is mindenképp jó, ha reklamálok itt is hivatalosan. Készülök erre már egy ideje, hisz egy ilyen még otthon sem túl egyszerű folyamat, nemhogy itt kint Fro-ban külföldiként...Amúgy a postán én azóta már 5-ször jártam, mikor még nem ért haza a csomag, és nem tudtuk, hol is van. De rendszeresen leráztak, hiába voltam határozott...
Most segítséggel érkeztem, Réka és a francia pasija társaságában! Előtte megírtunk egy panaszlevelet, amiben részletezem a történteket, majd kitöltöttem egy formanyomtatványt is, amit postán kell elküldeni a társaságnak. De mindemellett én másik személyes panaszt is szerettem volna jegyzőkönyveztetni a postán hivatalosan! Megérkeztünk, én azért izgultam, h tudjam úgy előadni magam, mint akár magyarul...Ügyes voltam, mondta Réka is, olyan határozottan mondtam el, mi van, ahogy azt kell. Mégsem jártunk sikerrel....A "kedves" hölgy (elátkoztam azóta már párszor) elküldött minket egy szomszédos faluba, miszerint ott a postai elosztó központ, ott kell a reklamációt tenni. Hittünk neki. Nem kellett volna. Mázlimra kocsival voltunk, különben egy órámba telt volna oda elmenni busszal, meg gyalog!!! Ott közölték velünk, h a csomagom nem is járt náluk, mert ők a posta, az én pakkomat pedig a Chronopost intézte!!! Ez itt Fro-ban egy külön szervezet, elvileg extra szolgáltatásokkal, gyorsabb, és drágább is. Ergo, kiderült, h. a rendes néni úgy elküldött minket egy teljesen semleges helyre,h csak na!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ezek után kedvem lett volna visszamenni, és okkal leordítani a fejét...de mivel Rékáékkal voltam, az ő pasija kocsijával, nem akartam már még egy szívességet kérni....
És a történet itt le is zárult:( Mert én ennél többet már nem tudok tenni!!! Elküldtem a hivatalos panaszt levélben ennek a Chronopostnak, de személyesen sajnos nem jött össze a reklamáció, pedig ott volt velem másik két ember, és egyik közülük francia...No comment tényleg. És ez itt így megy. Külföldi vagy, kihasználják, letojnak, elküldenek, úgysem érted, úgysem ismered a rendszert...Igen kedves nem?
Beszéltük ezt sokszor többiekkel, h tényleg ez van. Itt meg kell tanulnod leordítani a másik fejét, különben nem érsz el semmit!!! Nem hittem volna, mert nálunk otthon azért nem így megy. Otthon ha támadással kezdesz, esélyed sincs. Itt ha el akarsz érni vmit, erőszakosnak és durvának kell lenni:S És nem csak a külföldiek mondják ezt, maguk a franciák is. Mert lusták, vagy én nem tudom. Nem szeretnek dolgozni. sem segíteni...Ez van. ezért is megyek innen:D

Benne van már a zabszem a kis fenekemben:D Nagyon várom, h hazamenjek. Nyáron nem akartam, sőt visszavágytam, most teljesen máshogy van:) Alig várom, h a kis szobámban legyek, egyedül!, bűzmentesen!!!!!,nyugiban, láthassam a családot, a barátokat....Készülök már haza! Vettem egy plusz nagy bőröndöt, talán már írtam is, mert annyi cuccom van.
De azért mielőtt végleg elhagyom Fro-t, igyekszem kihasználni az utolsó lehetőségeket. Szinte minden nap megyek vhova, még munka után is. Múlt héten az első szabadnapomon a reggeli kötelező bevásárlás után bementem Párizsba!!! Imádom Párizst, nem lehet nem szeretni:) A kedvenc helyemre mentem, a Montmartra!
Még a hideg ellenére is imádtam. Hiába, a Montmartre az a Montmartre:D Micsoda nagy mondás nem?:)
A kis utcácskái, a kerület hangulata, az énekesek a Sacré Coeur előtt...

A képek azt hiszem magukért beszélnek!!

Eiffel-torony a Montmartról

Sikerült végre beszereznem a hőn áhított "J'adore Paris-Imádom Párizst" pólót, valamint a többi apróságot, amit viszek haza ajándékba is, meg magamnak is otthoni dekorációnak.
Másnap szintén nem unatkoztam, bementem utoljára  parkozni! Egyedül, mert nem jött velem senki, de engem ez nem zavart:) Mivel pénteki nap volt, hétköznap, szokás szerint kevés ember, az eddigi legkevesebbet kellett várnom a kedvenc attrakcióimra. Egymás után hullámvasutaztam, zuhantam, átfordultam, majdnem elrepültem az ég felé, majd ettem egy jót:D
Estére pedig megszerveztem egy közös programot a többiekkel. Buffalo Bill show, amit már nyáron láttunk egyszer. Lovas, indiános, közben zabálós, cowboy kalapos mulatság. Végre együtt volt a banda, mindenki eljött Adri kivételével (ő dolgozott, de nem bánta), Ági a barátjával, Zoli, Réka és pasija, valamint jómagam. Íme a csapat:

A törzsfőnökkel:)

Gusztustalanok vagytok lányok!!

Az előadás után pedig elmentünk a szomszédos Billy Bob-ba ropni egyet. Ott már nem volt olyan fergeteges a hangulat, de azért azt elmondhatom, h én egy eseménydús, jó napot zártam:)

A következő 4 munkanap mindegyike után mentem vhova. Szombaton ismét buli a Billy Bob-ban, következő két nap pedig minden este Adriékhoz mentem egy kis csevegésre. Hiába, ha hazamegyek, már nem fogjuk sűrűn látni egymást, ki kell használni az utolsó lehetőségeket. Sőt, egyik nap még meló előtt Jessicába is elnéztem, hátha találok kincseket...persze, h nem üres kézzel távoztam:) Egyszerűen nem tudok ellenállni a cuki plüssöknek és félelmetesen olcsón talált hűtőmágneseknek, vagy épp tollaknak HIHI

A tegnapi és mai az utolsó két szabadnapom. Tegnap voltunk a postán, és írtuk meg a levelet együtt, utána pedig bánatomban belevetettem magam egy nagy shopping-túrába. Ugyanis jan.12-e óta itt ismét hatalmas leárazások vannak!! Fro-ban minden évben kétszer van -de akkor tényleg nagyon nagy- leárazás. Első napokban már voltam, de akkor vhogy nem találtam semmit, meg a hatalmas tömegnyomortól is rosszul voltam. Most viszont nem tudom miért, elkapott a láz:D És vettem egy pár dolgot, persze iszonyat olcsón!!!! Tényleg döbbenetes akciók vannak, ugyanis most már a 3-ik periódusban járunk. Első körben ált-an 50%, most meg már rájött újabb 20 és 20%. Itt így szokás. Nagyon jó szokás, hozzá kell tennem:):) Mert nem azok a kamu leárazások, mint nálunk otthon, hanem ezek valóban ilyen olcsón kapható áruk.
Boldogan tértem haza a sok zsákmánnyal...mikor azonban majd pakolom be a cuccokat, és rádöbbenek, micsoda súlya lesz annak...már nem biztos, h olyan boldog leszek:D:D Szerintem a bugyimból csorogni fog a víz, mire hazaérek a kétszer 20 kilos bőrönddel:D

Most pedig idő van, mennem kell. Utoljára Párizsba!!! Búcsúzni a várostól, amiből még alig láttam valamit:( De még visszatérek, ebben biztos vagyok!:)

Számolom a napokat, már nincs sok!!!! 4 munkanap, és aztán megyek HAZA!!